Gyurcsány darálója a jelek szerint dolgozik. Új elnöke van a Momentumnak, az MSZP-t édes mindegy, ki vezeti, közéleti potenciáljuk nulla. Tóthék is csak azért vannak még a porondon, mert Gyurcsány csak fokozatosan képes a baloldal fölötti teljes hatalmat nevesítve is megszerezni. A Jobbik nagy falat, de a Böszme kívánni sem tudott volna fogára valóbb alanyt, mint a DK-val szemben létrejött Jobbik aktuális vezérét, Jakab Pétert. Jakabnak nyilvánvalóan csak egyetlen szempont vezette lépéseit: bent maradni a parlamentben, megtartani a képviselőség mellett a frakcióvezetést, a hozzá kötődő sokmilliós havi juttatást, hogy meg tudja alapozni politikán kívüli életét, ha már az Országgyűlésben sem lesz számára hely.

Lemondólevelét azzal fejezte be, hogy „Maradok a nép pártján!”.

Ez az a testtartás, amit senki nem hitt el neki soha. Kilógott a lóláb. Neki a „nép” csak eszköznek kellett ahhoz, hogy egyszerű lelkét a nagyember szerepének eljátszásával legyen képes díszbe öltöztetni.

A kis hercegben a róka a szívét öltözteti díszbe szeretete jeléül barátjának. Jakab viszont minden egyes fellépésével saját lelkét öltöztette díszbe önmaga számára, hogy még jobban szerethesse nagyravágyó személyiségét. Aki az elveit és a vele azonosuló értékeket valló embereket letaposva, őket átverve, a hátukon kapaszkodva föl egykori legnagyobb ellensége, Gyurcsány Ferenc bokájához.

Saját gallérját fényezte például akkor is, amikor szánalmas módon beletelepedett a miniszterelnök parlamenti székébe, vagy amikor meglóbálta a kormányfő előtt a krumplis zsákot, jelezve, hogy mennyire nem volt gyerekszobája. Aztán a kormányt börtönnel fenyegető Gyurcsány stílusában olyat írt, amit legfeljebb a Lipótmezőn értékeltek az ápolók. Miniszterelnöknek képzelve magát rögzítette, mi történik, ha kormányfőként első nap bemegy dolgozni: „Az első napomon az irodám előtt fognak ülni az ÁSZ és az állami vezetők úgy, mint a verebek, várni a sorsukat, kivéve Polt Pétert, mert ő börtönbe kerül.”

Vagy emlékezhetünk arra is, milyen megalázó módon beszélt azzal a gépkezelővel, aki egy építési területen – munkája végzése közben – megközelítette az építkezésen illetéktelenül tartózkodó „nagyembert”. Vagy itt van ez szörnyű ököritófülpösi disznótor, ahol nemi erőszak kísérlete történt Jakab egyik közeli embere által, aki azért élvezhetett különleges védelmet párton belül, mert Varga-Damm Andrea szerint számtalan alapszervezetet hozott létre azért, hogy a Jakabot támogató szavazóbázis üzembiztosan működjön. Esélyféltési okokból ezért a decemberi erőszakoskodáskor nem indult rendőrségi eljárás, nehogy már a választók előtt rossz színben tűnjön fel a Jakab vezette társaság.

S akkor még nem is említettük Mamuszka jelenlétét, aki nemcsak a munkalakásban játszott aktív szerepet, hanem a párt nagy hatalmú kabinetfőnökeként gyakran úgy rendelkezett, mintha ő lett volna a párt első embere.

Azt mondja a francia filozófus, Michele de Montaigne, hogy „Az erkölcsi szabályok éppúgy kötelezik a közönséges halandót, mint díszes palástjában az uralkodót.”

A legfőbb baj az, hogy a Jobbikot soha nem kötelezték az erkölcsi szabályok. Se akkor, amikor még zsidózva, cigányozva gyűjtötte a támogatókat, se akkor, amikor a nemzeti radikalizmus palástját felcserélték Gyurcsány gatyája melegére, és a Böszme mögött a baloldal aktív szekértolóivá léptek elő.

Nem csoda, hogy az egykor húsz százalékos parlamenti részvételt biztosító milliós szavazótáboruk mára elhagyta őket, s Gyurcsány nélkül nagyon valószínű, hogy a parlamentbe sem jutottak volna be.

Csak az elmúlt fél év eseményeiből is jól látszik, nincs is rájuk semmi szükség. Hiába mondja Jakab, hogy marad a nép pártján, ezen már az emberek csak röhögnek. Ők is pontosan látják, hogy senki mást nem képvisel a parlamentben, csak saját zsebének és Mamuszkának az érdekeit. Korábbi felesége azóta már egyedülállóként szerepel Facebook-profilján.

Valójában a nagy kérdés az, hogy meddig tűri a Jobbik országgyűlési képviselőcsoportja, hogy Jakab legyen a frakcióvezető? Meddig áll ki még mellette Lukács László György vagy Z. Kárpát Dániel, akiket Jakab a leghűségesebb támogatói között nevezett meg?

Meddig tűri még a Jobbik frakciója, hogy egy ilyen erkölcsileg megsemmisült ember a párt parlamenti vezetője legyen? Maga Jakab írta lemondó bejegyzésében, hogy a párt elnöksége nem tud vele dolgozni tovább. Akkor hogy képes ugyanannak a pártnak a frakciója ugyanerre a mutatványra?

Ha Jakab frakcióvezető marad, aligha lesz ember, akinek ez a tízfős képviselőcsoport kapcsán a tisztesség szó – akár csak pillanatokra is – eszébe jut majd.