Mindig is volt egy diszkrét bája annak, amikor a baloldal egyik zsenije a partszélről bekiabál. Főleg, ha maga is csak az egysíkú O1G-zés szintjén mozog.

Ennek a fajta kommunikációnak talán a legszürreálisabb formáját Vágó István tette közkinccsé.

Jól láthatjuk, alternatív tudati valóságban tengeti nyugdíjas éveit.

A kvízprofesszor pusztán csak azt felejti el, hogy most a magyar kormány nem teremtett válságot, hanem többedik válsághelyzetben kormányozza sikeresen az országot. Míg Fletónak sikerült az államcsőd szélére vezetni az országot, miközben magyarok millióit lehetetlenítették el dilettáns kormányzásukkal.

Szemmel láthatólag Vágó is valamiféle igazságbeszédként tekinthet a zárt ajtók mögött elhangzott gyurcsányi beismerésre. Ha ez így van, érdemes lenne feltennie a kérdést: Fletó vajon nyilvánosan is lett volna olyan bátor, hogy ezt mind előadja? Lehet, ezen kéne még egy keveset gondolkodnia, bár kétséges, hogy bármire is jutna közönség segítsége nélkül.

A napokban egyébként megfigyelhető, hogy a választás utáni zsibbadtságból ébredezve újra aktivizálódtak a Facebookon Gyurcsány kivénhedt kommunistái. Niedermüllernek a Nemzeti összetartozás napján sikerült meglepni a nagyérdeműt.

A Niedermüller-féle kognitív disszonanciára már tényleg nagyon nehéz szavakat találni. Főleg úgy, hogy a belvárosi, jó fizetésével, nulla rálátással papol arról, hogy milyen szerencsések a határon túli magyarok, mert Romániában élhetnek.

Ez a két ember mindig emlékeztet a 2010 előtti világ kifacsart cinizmusára.