Aki lemaradt volna az elmúlt napok bulvárhíreiről, biztosan nem tud róla, hogy Shakira és focista férje, Gérald Piqué tizenkét év után különköltöztek, miután az énekesnő rajtakapta focista férjét, ahogy az megcsalja őt. Pár nappal később félreérthető képek kerültek elő az énekesnőről, akit egy mentőautóban láttak – a pletyka szerint Shakirát kórházba kellett szállítani extrém szorongás és pánikroham miatt, de ő ezt cáfolta és elmondta: csak az édesapját kísérte el, aki balesetet szenvedett. Az egyik legolvasottabb hazai portál, az Origo erről úgy számolt be, hogy

Ha igaz is lenne, hogy Shakira a magánéleti válsága és a bulvársajtó okozta stressz miatt pánikrohamot élt át és ezért kórházba került, ezen a bagatellizáló és gúnyos hangnemen beszámolni erről végtelenül káros. Káros a pszichés problémákkal küzdők és káros a nők szempontjából is.

A hisztéria eredetileg Freud és Charcot nevéhez fűződik, de ma már csak egy pejoratívan használt kifejezés, az 1800-as évek végén azonban komplett színházat szerveztek köré: Jean-Martin Charcot-nak meggyőződése volt, hogy a hisztéria egy neurológiai, úgynevezett konverziós zavar. Charcot híres volt „színházairól”: a begyűjtött, kizárólag női betegeit mutatta be hallgatóinak, akik között Freud is ott volt. A hisztériát egyfajta rohamként írta le, a roham kezdetekor a nő módosult tudatállapotba kerül, izmai spasztikussá, megfeszültté válnak, sikítozik, majd elernyed. Charcot szerint a hisztériát elő is lehet idézni, méghozzá a csípő tájék simításával. Később kiderült, hogy Charcot színháza nagyrészt csalás volt, sok „betege” beépített színész volt, produkciója azonban elég hatásos volt ahhoz, hogy a hisztéria még jó ideig részét képezze a klinikai diagnosztikának. Ha ennek az okát akarjuk tudni, elég ismerni a kontextust: az 1800-as évek elején, a szexuális forradalom előtt járunk, rengeteg az elfojtás – nem véletlen az sem, hogy ekkoriban találták fel a vibrátor elődjét, ami sokban segített a hisztériás „kór” eltűnésén.

A kifejezés ma már csak a gúnyolódó és bagatellizáló köznyelv része: sokan így írják le a dackorszakos kisgyereket, aki érzelmi önszabályozó rendszere híján üvöltéssel igyekszik kapcsolódni, de egy problémáival küzdő, esetleg szorongó vagy akár jogosan feldühített nő is csak „hisztis” lehet és biztosan csak „most vannak a nehéz napjai”. Az Origo cikke ez utóbbi sztereotípiát erősíti, miközben a pánikbetegséggel küzdőkbe is tapos egyet. Ez a fajta hozzáállás ugyanaz a szélsőséges attitűd, amire válaszul a legalább olyan szélsőséges #metoo megszületett. A „hisztéria” (és eladhatóságának) aranykora már bőven a múlté, ez alatt a több mint száz év alatt eljutottunk már oda, hogy a nő nem csak emberszámba, de komolyan is vehető, a mentális betegségeknek és pszichés problémáknak pedig soha nem volt neme. Érdemes tartani ezt az irányt és továbbra is előre menni, nem hátra.