A Jobbik ugyanis most olyan szintre jutott, hogy a pártban még rokonszenvezni sincs kivel. Nincs kinek drukkolni, mondván, ha a Potocskáné és Jakab illetve a mögöttük levő táborok közül valamelyik győz, akkor jobban járnak a választók. Az egykori egymilliós szavazótábor 20 százalékról mára 3 százalékra olvadt, így mindösszesen 150 ezer ember érintett közvetlenül ebben a hangoskodásban, hajcibálásban.

A kívülálló mindezek ellenére hajlamos Potocskáné Kőrösi Anita mellé állni. Elvégre mégiscsak egy nőről van szó. De amikor azt hallja Volner Jánostól, a Jobbik egykori második emberétől, hogy ebben a csatában „minden pofon jó helyre megy”, elgondolkozik ezen a rokonszenven. Akkor meg pláne, amikor Varga-Damm Andrea, a Jakab-féle Jobbikból kiutált politikusok képviselője úgy nyilatkozik, hogy „a baráti körömben, és a kiebrudalt jobbikosok körében fogadást kötöttünk, hogy hány nap múlva fogja Potocskáné hátba támadni Jakab Pétert”.

Szóval mintha Potocskánétól sem állna távol a szemüveges áspiskígyók barátságtalan tulajdonsága.

Azt azonban mégis nehezen képzeli el az ember, amit Jakab róla egyik pillanatról a másikra Facebook-oldalán állít, hogy
„Elnökhelyettesként többek között utasítja a Jobbik pártalapítványát olyan kifizetések végrehajtására, amelyek anyagilag csődbe vinnék az alapítványt. Kész, vége, nincs tovább. Vagy épp engem, mint frakcióvezetőt megkerülve utasítja a hivatalomat szerződések megkötésére mindenféle jogkör nélkül.”
Aztán hirtelen Jakab a korrupcióról kezd beszélni, mondván „a korrupciónak, a visszaélésnek nincs színe. (…) akkor sem, ha jobbikos. Sőt, akkor irtom csak igazán”.

Potocskánénak egyik napról a másikra korrupcióval való vádolása annyira vicces, mint amikor Márki-Zay Péter a tisztaságról és a szeretetről szónokolt. Képzeljék el Jakab Pétert, mint a törvényesség őrét, aki mellett hónapokig rejtve maradt legutóbb az ököritófülpösi disznótor szánalmas disznósága, hogy a párt jól szerepelhessen a választáson.

Ez az ember írja azt, hogy „a mai napon elnöki kötelességemnél fogva, őrködve a párt törvényes működése felett, feljelentést teszek hűtlen kezelés, illetve hanyag kezelés kísérlete miatt, egyúttal a párt etikai bizottságánál kezdeményezem Potocskáné Kőrösi Anita kizárását a Jobbikból. Az eljárás alapjául szolgáló bizonyítékokat, dokumentumokat a hatóság rendelkezésére bocsátom”.

Ha így van, eddig vajon miért nem tette ezt meg Jakab Péter? Ezek a bizonyítékok azután keletkeztek volna, hogy Potocskáné határozottan fellépett egy elnökségi ülésen Jakab mamuszos élettárs-kabinetfőnöke ellen? S amely ülésről Jakab „Ez puccs ellenem!” felkiáltással kirohant. A Metropol információi szerint ezután megtárgyalták annak lehetőségét is, hogyan lehet az elnököt eltávolítani a parlamenti frakció éléről. Jakab Péter, miután értesült a fejleményekről, azzal fenyegetőzött, hogy lemond és a Parlamentben „kiül a függetlenek közé”.

Hogy ebből a hajcihőből hogy lett pár nappal később korrupció, hűtlen és hanyag kezelés kísérlete, az bizony kérdés. Főleg annak fényében, hogy Varga Zoltán Péter, a Jobbik dunakeszi elnöke etikai eljárást kezdeményezett Jakab ellen, mert szerinte Jakab a viták belső megbeszélése helyett, senkivel sem egyeztetve, jogi bizonyság nélkül, nyilvánosan vádolta meg a párt második emberét.

Potocskáné az őt ért vádakra úgy reagált, „A lelkiismeretem tiszta; minden erőmmel, legjobb tudásom szerint szolgálom és védem a Jobbik közösségét – úgy, ahogy eddig is!”.

Ha ezek után mégis szurkolni kell valakinek, akkor – bevallom – Potocskánénak szurkolok, hátha ő le tudja csapolni a mocsarat arra a kis időre, amíg a Jobbik létezik. De ő sem lehet ártatlan, mert Volner szerint „minden pofon jó helyre megy”.

Végső soron azonban a választóknak szurkolok, akik már most is mindössze 3 százaléknyi bizalmat szavaznak a pártnak. Ha javasolhatom, vegyenek erőt magukon és mielőbb dobják ki a Jobbikot a politika szemétdombjára. Saját Gyurcsány-párti egzisztenciális küzdelmükön kívül ugyanis a választói képviselet még véletlenül sem jut az eszükbe.