Hát, megvallom, nem rendelkezem Columbo képességeivel, így még mindig nem értem ezt a Jobbik nemi erőszak ügyet. Képtelen vagyok kibogozni.

Mint az köztudott, néhány napja robbant a hír, hogy Szilágyi György élettársát egy vidéki pártösszejövetelen kis híján megerőszakolta az ellenzék szabolcsi közös jelöltje, Földi István.

Mellesleg nem látom a baloldali / haladó / ellenzéki őrjöngéseket, tiltakozásokat. Hol a Háttér társaság? Hol a Kétfarkúak röplapja? Hallgat a Momentum, a DK nőtagozata – nem tudom, van-e ilyen, de szokott lenni –, és semmiféle felemelt hang nem hallik sehonnan. Ha mindez egy fekete nővel történne – főleg, ha migráns –, már a képét lengetnék az ukrán zászló mellett, és a valami hájfej sápítozna Brüsszelben, hogy csak a diktatúrákban és elnyomó rezsimekben szokás ilyesmi. Egyedül a Fidesz (patriarchata, nőelnyomó stb.) frakció női képviselői álltak ki az áldozat mellett.

Ha már itt tartunk, ezennel felszólítom Perintfalvi Ritát, hogy a pedofil papok után esetleg foglalkozhatna ezzel is. Legutóbbi interjújában ezt hangoztatta: „Milyen magasra juthat egy nő! No igen, ha elég neki annyi, hogy a rezsim babája/bábja legyen!” Sejtésem szerint nem a jobbikos disznótor hátsó szobájára gondolt.

Szóval nem tudom kibogozni ezt az ügyet. Zavaros. Csak Jakab Péter nyilatkozatait figyelem mindig. Egyszer azt mondja, hogy örül, hogy végül rendőrséghez fordultak, hiszen az „azonnal el is vetette a szexuális bűncselekmény gyanúját” – jelenleg személyi szabadság megsértése bűntettének gyanújával nyomoznak –, máskor meg azt, hogy a Jobbik és annak etikai és fegyelmi bizottsága az ügy kivizsgálását a beadvány megérkezése után azonnal elindította. Vagyis maga a párt sem tagadja a nemi erőszak kísérletének tényét, csak azt, hogy az etikai és fegyelmi bizottság ne kezdte volna időben vizsgálni az ügyet. Mindenesetre együttérzés és erkölcsi kérdések soha nem kerülnek elő. Az nem szempont.

Az ember meg nézi a Jakab képét, amint a panellakásban majszolja a parizert. Nem is tudom, hogy terjedt, hogy terjedhetett el az a baromság, finomabban fogalmazva tévhit, hogy a szegény ember az óhatatlanul jó. Annak a jóság, ártatlanság az bianco jár. Márpedig ez valahogy kialakult. Benne van a tudatunkban, a kultúránkban, az örökségünkben. „Arra ment két szegény ember…” Ez egy népmesei fordulat. Aztán ez a mű-népmeséktől, mint pl. a Tenkes kapitánya, a marxista tanokig annyit tesz, hogy jó ember. Sőt, nem csak jó, de megkérdőjelezhetetlenül az. Támadhatatlanul.

Akinek egy lova van, az kicsit rossz, akinek hat lova van, az nagyon rossz, akinek nincs egy darab se, az a ma született bárány. Fura, hogy ennek ellenére valahogy mindenki többnek szeretne látszani. (Ma ez egy kicsit a migráns is, bár annak méregdrága karórái és elhajigált hitelkártyái vannak, ennek ellenére valahogy bele van tuszkolva a szegény ember [sajnálni kell] mappába.)

Szóval, ha erkölcsösnek akarsz látszani, egyél parizert. És ha valaki feszegeti a pártodban az aljas történéseket, akkor mondd azt:
„Soha ne higgy a Fidesz-médiának. Hazudnak! A jogi lépéseket természetesen most is megteszem”.
A parizert le sem kell nyelni hozzá.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.