MZP mostanra jutott el odáig, hogy pártot alapítson. Az, hogy eddig nem volt pártja, annak az egész ellenzéket maga alá gyűrő önhazugságnak köszönhető, miszerint az összefogás élére legjobb egy „civil”, aki koordinálja a hatpárti ellenzék együttműködését. Így próbálták meg összefogni a „kiábrándult fideszeseket” (kiknek létszáma nem biztos, hogy könnyen mérhető), miközben a baloldalból ábrándítottak ki nagy tömegeket.

Ez természetesen nem működött. Azt, hogy miért nem, az elmúlt másfél hónapban már sokan boncolgatták.

Itt most MZP pártalapítási kezdeményezését vegyük nagyító alá.

Elsőként ízlelgessük ezt a szókapcsolatot: civilek pártja.

Aki pártpolitikába kezd, az kikerül a civilek köréből és fellép arra pástra, melyen a politikusok küzdenek. Így talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy már maga a civilek pártja olyan szóösszetétel, mint a száraz tónak nedves partja.

Az is lehet, hogy a civil definíciója az alkotó szándéka szerint a nép, vagy az úgynevezett „független értelmiség”. Ha így van, egyszerűbb lett volna simán a nép pártjának, vagy a független értelmiség pártjának elnevezni.

Ez viszont még csak egy jelszó – ami persze nagyon szerencsétlen és fontos lenne, hogy ne legyen az – de nézzünk mögé, hogy meglássuk mi található ott.

Semmi használható.

MZP a mártélyi Kossuth körök találkozóján elmondott beszéde egy rövid bepillantást adott abba, hogy mire fog épülni a párt.

Ugyanaz a zűrzavar tárul a szemünk elé, mint amit a választás előtt is láthatunk. Szétszálazni és értelmezni is szinte lehetetlen.

Márki-Zay építkezni akar, de már beletörődött, hogy nincs kiút, ám majd összeomlik a rendszer és akkor ő ott lesz, hogy segítsen. Ez egy mondatban a gondolati ív. (Ez a gondolati ív egyébként méltó is a civilek pártja elnevezéséhez, mert legalább akkora káosz.)

Volt újra halálcsillag metafora, volt „parittyával a Wehrmacht ellen” hasonlat és még néhány erőltetett retorikai elem a beszédben, ami megmutatta, hogy Márki-Zay április 3-a után is Márki-Zay. Így a pártelnök személye továbbra sem mutat semmi politikusi profizmust (ilyen szempontból hű önmagához és civil marad).

Az egészet pedig azzal fűszerezi meg, hogy a beszédben időnként közbe szúr olyan neveket, akik valaha ismertek voltak az országos politikában, de mára kínossá váltak, vagy egyszerűen csak nem érdekelnek senkit (persze Lukácsi Katalinon kívül). Ők lennének az értelmiségi háttér, ha úgy tetszik, a párt ideológusai. Közülük is kiemelkedik Juhász Péter, aki erejét évek óta egy párhuzamos, O1G valósághorizont kiépítésébe öli, miután saját pártja érdeklődés híján megszűnt.

Ennek fényében kijelenthető, Márki-Zay leendő pártja tehát már most szemmel láthatóan olyan alapokra helyeztetik születése pillanatában, melyek a példabeszédből vett homokkal hasonlatosak.

Különösen pikáns, hogy egy ilyen konstrukcióról mondja a hódmezővásárhelyi polgármester, hogy azt szeretné, hogy a fiatalok pártja legyen...