– A konferenciát eredetileg március végére tervezték, az orosz–ukrán háború miatt azonban végül májusra időzítették. Milyen üzenete van a feszült nemzetközi helyzetben a CPAC Hungary megtartásának?

– Az igazság odaát van, bizonyos értelemben. Ugyanis a túloldalon, a balliberális elitek és napszámosaik azok, akik még egy háborús helyzetben sem hagynak fel az ideológiai nyomásgyakorlással és az ürügyként használt kicsinyes hatalmi praktikákkal, lásd például az olajembargó ellenzése kapcsán Magyarországra zúduló össztüzet.

Hiába dúl véres konfliktus a szomszédban, mikor az EU-nak saját egységét kellene erősítenie,

Miközben persze mellékállásban olyan szankciós csomagokat eszelnek ki, amelyek romba döntenék az európai gazdaságokat.

A magyar jobboldal nem engedheti meg magának sajnos azt a luxust, hogy ezt ne érzékelje és ne adjon válaszokat erre. Az Isten, haza, család jelmondatával, a CPAC Hungaryval pontosan azt üzenjük, hogy egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló – nemcsak idehaza, de világszerte valósággá kell ennek válnia a jobboldalon. A liberális mainstream éppen a háború farvizén azt igyekszik ocsmány módon elérni, hogy éket verjen a formálódó, nemzetek közötti jobboldali összemozgás küllői közé – ne adjuk meg nekik azt az örömet, hogy az ő forgatókönyvük alapján viszonyulunk egymáshoz.

– A CPAC-t az Egyesült Államokon kívül eddig csak néhány országban, például Brazíliában, Japánban és Ausztráliában rendezték meg. Mi a jelentősége, hogy ebben az évben Euró­pában és éppen Budapesten zajlik majd a konferencia?

– A történelmi előzmények fényében furcsa is kimondani, de pár napra a jobboldali világ fővárosa Budapest lesz –

Az, hogy az első a kontinensen nálunk lesz az Alapjogokért Központ szervezésében, nem pusztán egy gesztus, hanem elismerése mindannak, amit a magyar jobboldal képvisel és elért az elmúlt bő évtizedben. Nyugaton más jobboldali erők is küzdenek és érnek is el részeredményeket, de a magyar stabilitás, az, hogy idehaza a legintegratívabb, azonosulásra leginkább alkalmas politikai közösség a magyar jobboldal, párját és pártját ritkítja.

Való igaz, Nyugaton már kérlelhetetlenül letaglózó a liberális hegemónia – nálunk viszont magukat továbbra is véleménybuborékba zárva végzik a választási eredmények, a valóság feldolgozását. Ebben nyilván nem is a véletlennek, hanem a politikai tehetségnek és tehetségtelenségnek van inkább szerepe. Ha mi, magyarok mindezt nem meséljük a történelmileg ez esetben most nálunk szerencsétlenebb helyzetbe került barátainknak, akkor a nyugati konzervatívok még oly méltányolható erőfeszítéseik ellenére is legfeljebb csak ideig­lenes sikereket tudnak hozni. A magyar jobboldal felismerte, hogy a demokrácia nem csak liberális lehet, és erre a felismerésre és annak gyakorlatára pedig a külföldi bará­taink közül is sokan kíváncsiak, ezért is jönnek el a CPAC Hungaryre.

– Mire lehet számítani a programot illetően, ön szerint mi miatt érdemes leginkább követni a konferenciát?

Szerintem ők egyenként is „elvinnének” egy hasonló rendezvényt, idehaza és külföldön egyaránt. A külföldi politikusok felsorolása Rick Santorum volt republikánus elnökjelölttől kezdve Vaclav Klauson át a belga, francia, olasz vagy osztrák jobboldali vezetőkig azt hiszem, meghaladja ennek az interjúnak a kereteit. És akkor még nem szóltam az olyan sztárokról, mint Candace Owens vagy Ben Ferguson, vagy a virtuálisan becsatlakozó Tucker Carlson. Valamennyi visszajelzés abba az irányba konvergál, hogy ma a nyugati jobboldal egyetlen reménysége tényleg a magyar jobboldal.

– Vár-e valamilyen eredményt, előrelépést a konferenciától?

– Nem csak szimbolikus értelemben várhatunk sokat a CPAC Hungarytől, bár nem elhanyagolható az a névsor, amit említettem – ez jele annak a szellemi fordulatnak, konzervatív reneszánsznak, amiben Magyarországnak kiemelt szerepe van. És a politika előkészítése mindig szellemi, szimbolikus eszközökkel történik. De van itt egy másik szempont is: a „világ konzervatívjai­nak” Chilétől Japánig lehetőségük lesz – pláne a járvány okozta korlátozások után – a személyes kapcsolatfelvételre, egymás megismerésére.

A CPAC Hungary annak is a platformja lesz, hogy a jobboldal hálózatosodjon, kialakuljanak vagy elmélyüljenek azok az együttműködési struktúrák, amelyekre utána a politikai gyakorlatban építeni tudunk.

– A CPAC a maga nemében a legnagyobb és legfontosabb, konzervatívokat tömörítő rendezvény. Európai megrendezésének és önmagában a konferenciának milyen súlya van a nemzetközi konzervatív összefogásban?

– Egyfelől nyilván az, hogy a fen­tiek mentén barátaink megismerhetik a magyar modellt, a liberális áfium elleni orvosság receptjét. Azt, hogy miként lehet felvenni a harcot a progresszió és a woke szerelemházasságából kinőtt globális fősodorral szemben, miben is áll az a politikai és kormányzástudás, ami még igen mostoha nemzetközi körülmények és az ellenoldal kiterjedt ármánykodása dacára is négy kétharmadot eredményez. Szerintem ebben – a nélkülözhetetlen kormányzati teljesítményen túl – nem lehet eléggé túlbecsülni azt a metapolitikai képességet, amely képes narratívát adni, kijelölni a viszonyítási pontokat a közbeszédben, hatással lenni arra, hogy mi is a kulturális ízlés vagy politikai viselkedés referenciapontja. Ezen a területen nyugaton a baloldal abszolút túlsúlyát látjuk, és ez Magyarországon is így volt egészen a 2000-es évek közepéig. De az ezt szolgáló posztkommunista struktúrákat sikerült megtörni az elmúlt másfél évtizedben – a kultúra, a média vagy a gazdaság alrendszereiben –, és amelyet persze „demokráciadeficitként” állít be a nyílt társadalom planetáris hálózata.

Valójában azonban az frusztrálja őket, hogy Magyarországon a világtrendekkel ellentétes folyamat megy végbe, itt jobboldali konjunktúra van és a baloldali politikum szubkultúrává zsugorodik.

Ennek érdekében professzionális hálózatépítésbe kell fogni – a jó célok érdekében.

Meg kell mutatni, és ezt fogja szolgálni a CPAC Hungary is, hogy éppen azért, mert a liberálisok túltolták a bringát és igazából nem is a konzervatív értékek, hanem a józan ész és a természet rendje ellen intéznek támadásokat, a nemzeti erők is készen állnak a nemzetközi együttműködésre – amelyre eddig az volt a mondás, hogy ilyesmi fogalmilag kizárt. Tudatosítani kell magunkban, hogy együtt erő vagyunk – szerteszét viszont gyöngeség.

Amit a CPAC-ről tudni érdemes

A Conservative Political Action Conference egy évente jelentkező, politikai és közéleti kérdésekkel is foglalkozó konferencia konzervatív politikusok, intézetek, agytrösztök, mozgalmak és aktivisták részvételével az Egyesült Államokban és ma már a világ több országában, például Brazíliában, Ausztráliában és Japánban is. A CPAC-t először 1974-ben rendezték meg, a programbeszédet az a Ronald Reagan tartotta, aki akkor Kalifornia kormányzója volt, később az Egyesült Államok legendás elnöke lett, és mindmáig a Republikánus Párt, valamint az amerikai konzervativizmus legkiemelkedőbb alakjai között tartják számon. Politikusok mellett politikai szakértők, konzervatív véleményformálók, valamint prominens agytrösztök képviselői is rendszeresen szólalnak fel a konferencián, így 2016-ban a Heritage Foundation elnöke mondott beszédet, 2018-ban Ben Shapiro, idén februárban pedig Candace Owens – két páratlan internetes véleményvezér – emelte a rendezvény fényét. Külföldi vendégek is előfordulnak, így Nigel Farage 2017 óta résztvevő, míg Marion Maréchal is szóhoz jutott a legfontosabb színpadon 2018-ban. 2020 óta az Alapjogokért Központ is képviseli a magyar konzervatívok táborát. Szánthó Miklós idén és 2020-ban személyesen is jelen volt, 2021-ben – a koronavírus-járvány ­miatt – videóüzenetet küldött.

Az elmúlt évek leginkább várt, és legnagyobb közönségsikert arató felszólalója természetesen Donald Trump, aki pozitív befolyással volt a CPAC fejlődésére. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt években a konferencia közönsége rajongással övezi a volt amerikai elnököt, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magukat republikánusnak mondó választók körében Trump támogatottsága 80-90 százalék körül mozog.

A rendezvényt az igen tekintélyes Amerikai Konzervatív Unió (ACU) szervezi. Ez a szervezet az Egyesült Államok egyik legnagyobb történelmi tradícióval rendelkező, alulról szerveződő politikai mozgalmainak egyike, amely több mint fél évszázada – 1964 óta – törekszik a jobboldali politikai célok előmozdítására az USA-ban.

Az ACU vezetői befolyással bírnak a törvényhozásra is, hiszen egyedi pontozási rendszert alakítottak ki, amelynek segítségével értékelik a választott politikusok tevékenységét a konzervatív célok elérése terén. A szervezet jelenlegi elnöke Matt ­Schlapp, aki korábban George W. Bush és Donald Trump politikai tanácsadója volt.

A magyarországi CPAC megszervezése és lebonyolítása kapcsán az Alapjogokért Központot érte az a megtiszteltetés, hogy társszervezőként segítse a konferencia létrejöttét Budapesten. A vezető politikusok és gondolkodók felszólalásai, a kerekasztal-beszélgetések és viták teret nyitnak az intellektuális igények kiteljesedésének, míg a fesztiválhangulat és az amerikai show-elemek felejthetetlen élményt nyújtanak a résztvevőknek. A televíziós bejelentkezések és az élő internetes közvetítés pedig mindazok bevonására szolgál, akik személyesen nem tudnak jelen lenni a konferencián.