„Nem számít, ki vagy, nem számít, honnan jöttél, az élet tele van esélyekkel, az lehetsz, ami csak lenni akarsz” – jól hangzó klisék, hazugságok, amiket ha valaki tényleg kizárólagosan és komolyan értelmez, akkor csalódások egész sorával találja majd szembe magát élete során. Természetesen nem csak az számít, honnan jövünk, hanem az is, amin keresztül, ahogy abban is érdemes hinni, hogy a saját sorsunk aktív alakítójává válhatunk. Az a tény azonban nem törölhető el, hogy az eredettörténetünk sok mindent meghatároz. Mindenki eredettörténete pedig annál kezdődik, aki világra hozta, életet adott neki: ez pedig az édesanyja.

Sokak életében van nagyszülő, mostoha, egy kedves néni, akit „anyjaként szeret” vagy egy egész falu – de csak egyvalaki van, aki a világra hozta, nélküle nincs élet. Az anya az anya és csak egy van belőle. Akkor is, ha elég jó, akkor is, ha nem elég jó, akkor is, ha nincs már és akkor is, ha helyette valaki más nevelt fel, akit nemcsak édesanyádnak hívtál, de annak is éreztél.

Mindegy, milyen családban nevelkedik valaki, mindegy, kinek adja a virágot, a puszit, az ölelést anyák napján, számít az, ahogyan az életbe érkezett és jó esetben hálát is tud adni neki ezért. Mert az, hogy valaki élhet, hogy van esélye a vágyott életre, lehetőségei, amiket megragadhat, az azért van, mert valaki megszülte. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szeretet fűz hozzá, hogy hálával tudunk rá gondolni, vagy hogy egyáltalán még megtehetjük, akkor azt se felejtsük el, hogy ez az ő napjuk. Boldog anyák napját!