Vajon ki a fene az a Megan Fox?
Az ember akár így is kezdhetné a töprengést, ha egy világrengető hír akad a kezébe. (Az útjába. A szeme elé. Mindegy.)
De végülis tökmindegy. Ha jól tudom, ez az illető egy színésznő, bár, ha jól informáltak, nem úgy színésznő, mint mondjuk Tolnay Klári, tehát hogy színésznő, hanem úgy színésznő, hogy jól néz ki. De aztán lehet, hogy félreinformáltak, kutya legyek, ha amerikai percemberkék életével fogok foglalkozni, amikor még azt sem tudom kellő részletességgel, hogy milyen hídbárcákat bocsátottak ki 1895 és 1916 között a Mária Valéria hídról, és az élet meg röpül.

Szóval, vegyük úgy, hogy mindegy, kivel történik, lényeg, hogy van egy anyuka a haladó nyugaton, akinek – a hölgy panaszai szerint legalábbis – szörnyű hányattatás az élete, mert a kilencéves fiúgyereke női ruhákban jár, és emiatt történnek dolgok. Találják ki, hogy mik történnek!
Á, sose jönnek rá, ne raboljuk egymás idejét. A kilencéves fiúgyermeket, aki női ruhákban jár, az emberek megnézik.

Megnézik!
Micsoda világ...

Megan Fox anyuka így sopánkodik a hányattatásairól:
„Rengeteg könyvet vettem, ami erről a témáról szól, nagyon széles spektrumban. Néhány könyvet transznemű gyerek írt, néhány pedig csak arról szól, hogyan legyél fiú és hordj ruhát, hogy úgy fejezhesd ki önmagadat, ahogy csak akarod, az öltözködés segítségével. És ennek nem is kell, hogy bármi köze elegyen a szexuális irányultságodhoz. Már kiskoruk óta beépítettem ezeket a dolgokat a mindennapi életükbe, hogy senki se érezze azt, hogy furcsa vagy más, mint bárki.”

Hosszan idézhetnénk, nem fogjuk, de a sopánka tele van ilyenekkel, mint „szabadon kifejezhessék magukat”, meg „szabad szellemiségű iskola”, és az ilyesmitől minden kultúrember önkéntelenül a pisztolyához kap.

Én meg azon gondolkodom, hogy lám, van, ami soha nem változik. A legtöbb élőlény utódja pillanatokon belül életképes, a gazella kölyke is a születés után tíz perccel már lábra áll, csak a homo sapiens utódja piszok életképtelen, és állandó védelemre szorul, mert folyton ki van téve veszélynek.
Az embergyermek nincs biztonságban!

A középkorban elvitte a farkas, vagy a török időkben elrabolták, s beadták janicsárnak, most meg a hülye szülője bátorítja, hogy járjon női ruhákban, és legyen identitászavaros szerencsétlen.
A középkor népbetegsége a pestis volt, a mai koré meg a mentális betegségek.

Hát sosem győzünk? Sosem tudunk győzni? Sosem fogjuk legyőzni a betegségeket?
Kanyaró, mumpsz, szamárköhögés, bárányhimlő – ezeket megoldottuk. Most az új kihívás: Védeni a gyereket, védekezni a mentális baromságok ellen.
És – ha lehet mondani – a helyzet bizonyos szempontból rosszabb. Annak idején, ha valaki óvta a gyermekét, a közösség mellé állt, és a társadalom bátorította. Haladó korunkban, ha valaki szeretné megvédeni a gyerekét, azt megbélyegzik. És belekényszerítik a fertőző közösségbe.
„Kisfiam, valósítsd meg önmagad!” És ezzel belökik őt a lepratelepre.