A Brüsszelben nagy karriert befutó javaslat, az otthoni munkavégzés, azaz a „home office” már a járvány idején példátlan népszerűségre tette szert, bár egy hidegburkoló vagy vasöntő esetében a kivitelezés apróbb akadályokba ütközhet. A tömegközlekedés előtérbe helyezése az autózással szemben, a fűtés és a légkondicionálók használatának korlátozása már sokkal jobb ötlet. Van élet 19 fok alatt és 26 felett is.

De ne álljunk meg félúton! A kerékpár, egy egészséges séta a munkahelyre feleslegessé teszi a villamost, a trolit és a metrót. Ott van még a görkorcsolya és a gördeszka. A rollerező banktisztviselő már megszokott látvány, a gördeszkás adóellenőr is hétköznapjaink részévé válik, s új világ nyílhat meg a tisztességben megőszült válóperes ügyvédek és körorvosok számára a longboardon suhanva.

A nemzetközi helyzet fokozódásával természetesen az étellel, itallal is csínján kell bánni. Érdemes lenne vékonyabban kenni – vagy akár elhagyni – a vajat, a margarint a kenyérre.

Áramot is fillérekért termelhetünk. Bár – sajnos – nem elég gyorsan szaporodnak a szélerőművek, ezért a Riviérán csökkenteni kellene a fürdőzésre alkalmas partszakaszok számát, száz és ezer szélturbinával törhetnénk meg a tengerparti villák és homokos strandok egyhangúságát. Mindjárt új életre kelne a spanyol Costa del Sol és az unalmas, fehér sziklák által szabdalt Dover.

A harci kürtök szavát hallva talán még a mobiltelefon-, autó-, számítógép- és egyéb iparágak képviselői is sutba vágnák a tervezett elavulás mindenható eszméjét, és öt, tíz évig hibátlanul működő portékát dobnának piacra. S nem arra próbálnának mindenáron rávenni, hogy kezünket-lábunkat összetörve új és még újabb csodákat vegyünk – részletre.

Vagy ennyire azért még nem súlyos a helyzet?

MTI Fotó: Kollányi Péter