Húsvétkor az ember kissé elcsöndesedik, és magába száll. A sorson gondolkodik, saját, vagy nemzete helyzetét vizsgálja, okokat és okozatokat keres.

Mert hát mindenek oka van, és véletlenek nincsenek.

Most, húsvét hétfőjén azon töprengek, hogy miért zavarja a haladárokat már maga a gondolat is, hogy Kárpátalja visszatérhet az anyaországhoz?

Mert látom kommentekben, hogy kapkodva tiltakoznak, fejüket rázzák, röhögős fejek tucatjait nyomják, és sopánkodnak, hogy az nagyon nem jó, nem kéne, sőt, az nagyon is rossz.

Érthetetlen…

Pedig onnan kéne közelíteniük, hogy ha Kárpátalja visszatér, akkor odáig tolódik a Nyugat, és tele lehet tolni a végeket civil szervezetekkel, O1g graffittikkel, a Háttér társaság Ungváron is nyomulhat, és a ruszin falvakba is el lehet vinni a szivárványos zászlót.

Hát nem az lenne számukra a paradicsom, ha a Vereckei hágó tövében tartanának vetítést a transz-jogokról?

Töprengésem tárgya most nem az, hogy ennek a dolognak mennyi a történelmi realitása, akár a jelen kényes, háborús helyzetben, akár távlatilag. Sem történész, sem geopolitikai szakértő nem vagyok. Sőt, ha tudnék is valamit – amit persze nem –, akkor is vallom, hogy semmit nem szabad, vagy szabadna arról beszélni, ha bármi konkrét terv vagy készülődés lenne bármikor. Ha valaha lenne is ilyen, remélem, fű alatt és titokban tartják, nem tolják Aranka néni és Géza bácsi elé, hogy kommentben okoskodjanak, vagy a kedvenc független lapjuk írjon előre egy kommunikét arról, hogy ez milyen borzalom és szélsőség, nem kell ez nekünk, és amúgy is ki mit szól.

Mert nagyjából ilyen reakció lenne várható. Az Azonnali már több mint egy éve hosszas írásművet szentelt a témának ezzel a címmel: „Kárpátalja nem lesz már Magyarországé.”

„Számos tényező alátámasztja, hogy Magyarország megsérti Ukrajna szuverenitását. A szomszédos országok riasztónak tartják Orbán Viktor jobboldali kormányának Nagy-Magyarországról szóló retorikáját. Számára a külföldi magyarok csak választókat, munkaerőt jelentenek, akik a befolyásszerzés és nyomásgyakorlás eszközéül szolgálnak.”

Szóval húsvéti töprengésem tárgya a következő: Őket ez miért zavarja?

Ha már nem örülnek, miért nem mindegy nekik? Ha nincs történelmi küldetéstudatuk, kötődés a magyar múlthoz, őseik fájdalmához, vagy akár a jövőbeli magyar felemelkedéshez? Miért nem mindegy? Miért ellendrukkerek? Én sem háborgok, ha valaki megírja, hogy az Athletic Bilbao nyerni fog itt és itt, mert nem érdekel. Görgetek tovább.

Aztán mire elfogyott a kávé, megfejtettem. Egyszerű. Ha Kárpátalja esetleg visszajön, az ugyanaz, mint amikor a magyar válogatott tovább jut: Orbánnak jó!

És ami Orbánnak jó, mindegy mi, bármi, akármi, akár aranyeső Pest felett, tényleg mindegy, az nekik rossz.