Szinte látom, amikor hosszú írása közben lángol a feje, kigúvad a szeme, hogy hangos beszédével belemagyarázza a hallgatóság fejébe a maga igazát. Ám ez rendre nem megy neki. Legfeljebb abban a véleménybuborékban számíthat egyetértésre, amelynek tagjai még az ostobaságok sorozatával való érvelés után is naponta megcsóklászták Márki-Zay lábát, s a borzalmas nagy választási fiaskó után is boldogok, hogy Gyurcsány a helyén marad. Mi több, azt kéri beosztottaitól, váljanak ők is Gyurcsányokká. Magyarán a jó Böszme rácsavarja a kupakot a baloldal befőttes üvegére, hogy a jövőben még véletlenül se akarjon elérni jobb eredményt.

Puzsér ennek nagyon örülhet, mert hosszú bejegyzésben egyetlen kritikus megjegyzést sem tett a baloldal választási kampányának gyenge teljesítményére, ellenben nagy lendülettel semmibe vette a demokrácia intézményét, gyalázta Orbán Viktort és – kimondva-kimondatlanul – hülyézte a népet, mert szerinte nem akar polgárosodni.

Ez a kijelentés önmagában nevetséges, mi több, felháborító és hazug. Az lehet, hogy Orbán mellett a magyarok többsége többre tartja a nemzeti függetlenséget, mint a neomarxista Nyugatba való feltétel nélküli beolvadást, hogy birodalmi alattvalóként süvegelhesse meg a migránsokkal megválasztott vezetőket és adjon önkéntesen lehetőséget az LMBTQ-aktivisták térhódításának, hogy módszeresen kipusztítsák a magyarságot. Ez nem polgárosodás, ez – Puzsér fölfogását követve – a magyar hagyományőrző társadalomnak önmaga lábon lövése lenne. A gyurcsányista Európai Egyesült Államoknak a megvalósítása puzséros, delejező szemű hangoskodással, a függetlenség feliratú kampót használva hasba akasztásra.

Puzsér érvelésében szándákosan zagyválja a kegy és a jog fogalmát, hogy a Márki-Zay-jal szemben erkölcsi deficittel rendelkező Orbánt egy senki által meg nem választott kegyúr képében tüntesse föl, aki önkényesen azt tesz, amit akar.

Puzsér egy megsemmisítő kétharmados Fidesz-KDNP győzelem után, amikor a baloldal közel 900 ezer szavazatot vesztett 2018-hoz viszonyítva, képes azt mondani: „nem ő [Orbán] tartozik Magyarországhoz, hanem Magyarország tartozik hozzá. Ezért nem kell megosztania a hatalmát senkivel”. Milyen alapon vonja kétségbe Orbán Viktor erkölcsiségét Puzsér, amikor az emberek soha nem látott mértékben biztosították bizalmukról – miközben az ellenzéktől seregestől mentek el a szavazói, nem kevesen éppen a Fideszhez?

Akkor ezek az emberek mind hülyék, vagy talán ilyen vezetéssel látják biztonságban családjuk, országuk jelenét, jövőjét? Puzsér igazságtalan indulata abba az irányba mutat, hogy szerinte az első lehetőség a valószínűbb.

Csak azt nem értem, ha már annyira piszkálja Puzsér orrát a moralitás, akkor miért nem inkább abban az irányban puhatolózik, hogy a baloldali pártok egyetlen vezetője sem óhajt lemondani a fiaskó után. Mindegyik örül, hogy megvan a kevés munkát jelentő biztos állása, magas fizetése a következő négy évre. Megvan az, amire eleve számítottak. Akart a fene győzni, gondolták róluk sokan, amikor például az MSZP öt korifeusának biztos befutó helyeiről beszéltek egy Gyurcsánnyal megkötött paktum révén. Milyen érdekes, hogy most mind az öten bent vannak a parlamentben.

Kunhalmi Ágnesnek pedig van képe azt mondani, hogy azért nincs vezetőváltás a baloldali pártoknál, mert nincs a pártokban második sor. Ezért marad az első, amelyik a legsúlyosabb bukást volt képes levezényelni, amit valaha elszenvedett az ellenzék.

Szóval ha Puzsér Róbert valahol erköcsi deficitet óhajt keresgélni, akkor egyáltalán nem Orbán Viktor ajtaján kell kopogtatni.

Ahol viszont lehetne dörömbölni, ott véletlenül se teszi meg. Ami rendben van, mert az ő kutyájuk kölyke, csak különbnek akar látszani. Ez azonban nagyon nem megy, a lóláb kilóg. Három millió ember most is csak röhögött rajta, rajtuk.

Egy valamire azonban baromi jó a „független” Puzsérunk műbalhéja. Arra, hogy segítsen bebetonozni Gyurcsánynak a későbbi választásokon elérhető örökös második helyet. Végül is az is szép eredmény.

Ehhez sokmillió magyar kíván neki jó munkát!