Így fogalmazott: „Bocsánatot kérünk tőletek, mert az Orbán-rendszer ellenzékeként nem tudtunk élni azzal a bizalommal, amit belénk fektettetek az elmúlt években, egészen az utolsó órákig.”

Emberi hang. Az igazat megvallva ritka azon az oldalon. Talán ha nem lenne olyan, mint a fehér holló, akkor nem nem húzták volna ki a gyufát ennyire a választóknál, mint vasárnap.

Viszont az igazság az, hogy már ennek a fehér hollónak is örülni kell, mert ez arra utal, hogy a másik oldalon is emberek vannak, nem beszélő fejek. Emberek, akik legalább egy rövid időre talán elgondolkodnak azon, hogy valamit nagyon rosszul csináltak. Hogy politikájukkal teljesen szembe mentek a magyarok többségének, ha tetszik életviteli igényének akaratával. Hogy gépként, távirányítású robotként, a kétforintosok bedobása után beszélő automataként nyilvánultak meg, szajkózva azokat a többnyire külföldön megfogalmazott gondolatokat, amelyek nem abba az irányba akarták terelni az embereket, amerre a magyarok menni akarnak.

Bár öröm az emberi hang, de lehet-e bocsánatot kérni az olimpia megfúrásáért? Ami olyan jól sikerült, mint az eszmei szadeszes elődöknek – de nyugodtan mondhatunk elvtársakat is – akciója a világkiállítás ellen, amely harminc év elteltével fényesen megmutatta, hogy Magyarország rosszakarói a fiatalok soraiban sajnos ma is itt élnek közöttünk.

Szokták mondani gúnyosan Orbánékra, hogy ezek ugyanazok… Ugyanazok a kommunisták, mint a pártállam idején Kádárék voltak. Bródy János Ezek ugyanazok címmel még dalt is írt, hogy sulykolja a fejekbe a hazugságot. Előadói tekintélyét arra akarva felhasználni, hogy azokat fesse feketére, akik egyáltalán nem azok, csak ő szeretné annak láttatni őket, mert a buborékja tagjainak értékvilága nem egyezik Orbán Viktoréval.

Tudjuk, bagoly mondja verébnek… A kommunista mondja a kereszténynek, hogy kommunista. Mert úgy gondolja, hogy ezzel árthat neki a legjobban. Ezzel vehet el tőle a legtöbb szavazatot, ezzel buktathatja meg a neki nem tetsző kormányt. Mert tudja, hogy a magyarok utálják a kommunistákat, amire persze minden okuk megvan.

Csakhogy a magyarok nem hülyék. Azonnal észreveszik a lopakodó kommunisták ügyeskedéseit is. Bródy ezt a dalt már nyolc éve megírta, s azóta a vasárnapi volt a harmadik kétharmados győzelem, ami csattanós választ adott a folyamatos az áskálódására.

Donáth Anna bocsánatot kért.

Kérdem én, hol volt Donáth Anna akkor, amikor a momentumos Szarvas Koppány Bendegúz a járványkezelés kapcsán kijelentette: „...megdolgoznak a fiúk a lámpavasért”? Milyen következménye lett ennek a vérlázító megnyilatkozásnak? Semmilyen.

Vagy a sajtószabadság nagy bajnoka, Fekete-Győr András, aki behatolt az Origo szerkesztőségébe és fenyegető módon kérdőre vonta az újságírót, hogy miket ír róla. Fegyőr a sajtószabadság jegyében később kijelentette: „azokat a propagandistákat, aki ott vannak a TV2-ben, ott vannak az Origóban, akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényt állítanak, őket egy időre eltiltanám a foglalkozásuktól. Eltiltanám a hivatásuk gyakorlásától.”

Miért nem sorakoznak fel ezek az emberek Donáth Anna mögött, s kérnek legalább utólag bocsánatot példátlan, mélységesen demokráciaellenes kijelentéseikért?

Hogy miért nem?

Talán azért, mert Donáth Anna bocsánatkérése sem őszinte. Olyan, mint a fogorvosnál a helyi érzéstelenítés, néhány pillanatig hat, aztán minden marad a régiben. Fáj tovább, mint a nyavalya.

Valószínűsíthető, hogy Donáth Anna és társai semmit nem akarnak változtatni az eddigi politikájukon, mert a kétforintosokat továbbra is azok dobálják a beszélőautomatákba, akik eddig. Nekik úgy kell táncolni, ahogy külhoni megbízóik fütyülnek.

Erről árulkodik a legfőbb baloldali hadúr, Gyurcsány Ferenc Facebook-bejegyzése: „Közös hajónknak tovább kell mennie. A végső úticél nem változott.”

Erről van szó, kérem tisztelettel. A baloldal ellenzékeként azért nem tudtak élni az emberek bizalmával, mert nem is akartak. Sőt, a helyzet még rosszabb: módjukban sem állt.

Ha ugyanis is lenne bennük cseppnyi nemzeti érzés, akkor legalább megpróbálnának a választói elvárásoknak megfelelni. De láthattuk: nincs!

2,9 millió embert ugyanis nem lehet becsapni. Bárhogy szajkózza Bródy, hogy ezek ugyanazok, a magyar embermilliók átlátnak a szitán és egy nagy fügét mutattak nekik.

Bár igazság szerint már szita sincs. Gyuri bácsi, Brüsszel, Amerika zsebükbe guruló dollárjai mindent tisztává és a beszélő fejek számára továbbra is mindent automatikussá tesznek.