A 2021. január 1-jén hatályba lépett, az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: kondicionalitási rendelet) jogállamisági feltételekhez kötötte az uniós források felhasználását. A jogszabály értelmében, ha az uniós intézményrendszer megállapítja, hogy egy adott ország a jogállamiságot megsértve használja fel az EU-s pénzeket, akkor megvonhatja azt a jogosult tagállamtól.

Egy friss bejegyzésben a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető German Marshall Fund arról értekezik, hogy a háború nem változtat azon a tényen, hogy a Freedom House szerint Lengyelország még mindig nem konszolidált demokrácia és ezt Bidennek semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagynia.

Visszatérve, a kondicionalitási rendelet alkalmazása tehát – mivel a jogállamiságnak nincsen egyetemesen elfogadott definíciója – lehetőséget biztosíthat a politikai alapon történő zsarolásra. A rendelet 2. cikke a jogállamiságot néhány általános jogelv tiszteletben tartásával, valamint a EUSZ 2. cikkében rögzített uniós értéknek való megfeleléssel írja körül. Az ex nunc hatályú norma az Európai Unió és a tagállamok közös kezelésében lévő forrásokra alkalmazható. A mechanizmus úgy működik, hogy az Európai Bizottság (EB) – mint javaslattevő szerv – amennyiben jogsértést észlel az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban, indítványozza a rendeletben foglalt eljárás megindítását, illetve a forrásokat érintő konkrét intézkedéseket. Az Európai Tanácsnak (ET) ezt követően egy – meghatározott esetben három – hónap áll rendelkezésre az indítványozott intézkedésekről szóló, minősített többséget igénylő döntés meghozatalához. A mechanizmus végeredménye akár a költségvetési pénzek csökkentése vagy befagyasztása is lehet.

További fontos eleme a rendeletnek, hogy a döntési mechanizmusnak 7–9 hónap alatt kell lebonyolódnia, illetve, hogy a szankciókat megállapító intézkedések alkalmazására nem csupán a konkrét visszaélések esetén nyílik lehetőség, hanem azon rendszerszintű, jogállamisággal összefüggő problémák esetén is, melyek kihathatnak az uniós források felhasználására. Az esetleges pénzügyi korrekciót a jogsértő állam viseli, nem háríthatják át a források a végső kedvezményezettjeire.

Az Európai Parlament (EP) bő két héttel ezelőtt 478 szavazattal, 155 ellenszavazat és 29 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban az EP-képviselők üdvözölték az EUB döntését, amelyben elutasította a hazánk és Lengyelország keresetét, amelyet a rendelet ellen nyújtottak be. Az állásfoglalásukban azt követelik az EB-től, hogy tegyen lépéseket a jogállamiság elveinek bizonyos tagállamokban – szerintük – megfigyelhető súlyos megsértése ellen, ami – az ő olvasatukban – komoly veszélyt jelent az EU financiális érdekeire. A képviselők követelik, hogy az Európai Bizottság az érintett országok írásbeli értesítésével azonnal kezdje el a jogállamisági feltételrendszer alkalmazását. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni a kondicionalitási rendelet 4. cikk (1) bekezdését, melynek értelmében intézkedéseket abban az esetben kell hozni, ha megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll. Ez pedig időigényes folyamat, bármilyen – a források befagyasztását vagy csökkentését eredményező – intézkedés azonnali meghozatala jogilag nem alátámasztható, az csak politikai alapon történhet, amire pedig a jogszabály nem ad felhatalmazást.

A kondicionalitási rendelet 6. cikk (4)–(7) bekezdése értelmében, az EB az írásbeli értesítés megküldése előtt és után is bekérhet minden olyan információt, amely a jogállamiság helyzete értékelésének elvégzéséhez szükséges. Az érintett tagállam megadja a szükséges információkat, és az EB megállapításaival kapcsolatban észrevételeket tehet, továnná korrekciós intézkedések elfogadását javasolhatja az EB által meghatározandó határidőn belül, amely a megállapításokról szóló értesítés időpontjától számítva legalább egy hónap, de legfeljebb három hónap. Az EB az érintett tagállam által nyújtott bármely információ vagy tett észrevételek kézhezvételének időpontjától, vagy ha sem információ, sem észrevétel nem érkezett, az (5) bekezdéssel összhangban meghatározott határidő lejártától számított egy hónapos indikatív határidőn belül, de minden esetben észszerű időn belül elvégzi az értékelését.

Amennyiben a Bizottság a (9) bekezdés szerinti javaslatot szándékozik tenni, előzetesen lehetőséget biztosít a tagállamnak arra, hogy egy hónapon belül benyújtsa az észrevételeit, különösen a tervezett intézkedések arányosságával kapcsolatban. A teljes procedúra tehát meglehetősen hosszú, bármilyen, az EP által követelt „azonnali intézkedés” meghozatala ellent mondana a rendeletben foglaltaknak, valamint a jogszerűség jogállami követelményének. Azonban így sem lehet kizárni, hogy a jogállamisági mechanizmus negatív következményei közvetlenül is kihathatnak akár a jövő őszi lengyel választásokra is.