Természetesen az önzetlen segítségnyújtás dacára bűnösök vagyunk. Másképp aligha lehetne értelmezni Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szavait, aki szemünkre vetette, hogy a „magyar állampolgárok biztonságára való törődés nem azt jelenti, hogy szemet hunyunk az ukrán állampolgárok meggyilkolása felett”, ezért felszólította a magyar hatóságokat, hogy határozottan álljanak Ukrajna mellé, és adjanak meg minden támogatást, amire szükségük van.

Mi segítünk, a túloldalon azonban nem volt tapasztalható hasonló igyekezet. Megbélyegezték, vegzálták, árulóként kezelték magyar útlevelük miatt a kárpátaljaiakat, főbenjáró bűnnek számított a Himnuszt énekelni vagy anyanyelvünkön megszólalni a boltban.

A külügyminiszter szerint ma az ukránok nemcsak a saját államukat, hanem a NATO egész keleti szárnyát, így Magyarországot is védik. „Kossuth Lajos azt mondta, hogy a szabadság mindenkié. Úgy gondolom, hogy ő ma határozottan Ukrajna mellett állna” – írta a március 15-én a budapesti Ukrán Nagykövetség Facebook-oldalán Dmitro Kuleba.

Igaza van, a szabadság tényleg mindenkié, nekünk, a kárpátaljaiaknak, ruszinoknak, ukránoknak is jár. Filozófiai, nyelvi és kulturális értelemben egyaránt. Kossuth Lajos ezt is üzente, de nem csak nekünk.