Új emberbaráti akció melengette meg a szívem és töltött el lelkesedéssel. Mert ebben a feszült, háborús helyzetben az emberbarátság, az kell. Szükség van rá, mint egy falat kenyérre.

„Fuss az emberi jogokért! – Run For Rights.” – Ez a program hivatalos neve.

„Az Amnesty International Magyarország futócsapata a Run For Rights csapatával közös futásokat szervez szombat reggelenként a Margit-szigeten. Gyere el, csatlakozz te is hozzánk!”

Az eseményhez illesztett képeken láthatók emberek, amint mosolyogva, derűsen, jókedvűen futnak, bele az optimista jövőbe, hisz tudják jól, hogy minden megtett lépés egy kicsivel kevesebb gyűlölet. Minden lihegés és szívdobbanás több jog, több megértés, elfogadás és tolerancia. Ha izzadt homlokod, megtörlöd a végén, akkor kevesebb ártatlan gyermek pusztul el a harmadik világban, és engedélyezik a semlegesnemű vécét egy olyan helyen, ahol eddig nem engedélyezték, és tökre elnyomatás alatt kellett pisilniük az üldözötteknek vagy a férfi vagy a női vécében.

Viszont valami nem stimmel ezen a képen. Gyanúsan üres a kezük. Nem látni a kezekben a dobozokat, zsákokat, nem húznak maguk után semmit, amiben élelmiszer, ruha, gyógyszer vagy más hasonló lenne.

Mert ha ez nincs náluk, akkor annyi haszna van, mint ukrán színekre festeni az EU Parlamentjét!

Lehet, nem is a magyar határ felé futnak? Hol akarnak vajon segíteni? Hol akarják képviselni az emberi jogokat?

Zsohár Zsuzsika most hol vagy? Merre csámborog az a lelkes humanista? Nem látom őt sehol. Lehet, náthás, vagy elkapta a covidot? Vagy netán a beteg nagynénikéjét ápolja, teát főz neki, sétáltatja a Buksi kutyát, meg a cicaalmot cseréli, és ezért nem jelentkezik? Mert azt nem hihetjük el egy másodpercig sem erről a független, toleráns és emberbarát lélekről, hogy a menekültek mibenlétével van baja. Nem hihetjük azt, hogy az a baj, hogy ezek a mostani menekültek fehér emberek, sőt, zömmel magyarok, és valóban menekültek, tehát házaspárok, gyerekkel, vagy idősek, ijedten, megrettenve, éhesen és fázva. Mert még esetleg azt kellene gondolnunk, hogy

Zsuzsi biztos a kemény pasikat szereti, akik vágnak, vagdicsolnak. #loveislove.

A legutóbbi hír, amit hallottam vele kapcsolatban, hogy szír barátjával azt fontolgatja, hogy elhagyják az országot, hiába, rossz itt, túl kevés a muszlim, alig akad segíteni való, és egy ilyen humanista nem tud a fenekén maradni, ha egy nap is eltelik úgy, hogy nem segített valaki rászorulón. Bár mondjuk, most pont itt lenne az alkalom, fene érti ezt a csöndet, de hát a Buksi kutya biztos lefoglalja Zsuzsikát, ne legyünk előítéletesek.

(Megjegyzem, két eset lehetséges, amikor egy úriember fut. Az egyik, ha egy leány atyafisága üldözi. A másik, ha nem akarja lekésni a vonatot, buszt, repülőt, stb. Tertium non datur!)

„Ha csatlakozol a futócsapathoz, és legalább három futáson részt veszel, akkor megajándékozunk egy Amnesty futópólóval.”
Ez már döfi. Így majd, ha felveszem, az egész világ látja, hogy humanista vagyok, emberbarát és támogatom az emberi jogokat!

Mikor is lesz? Szombat reggel? Francba, akkor nekem dolgom van.

Pedig futottam volna. Majd bepótlom, jó ember leszek, és vacsorázom az emberi jogokért!