Ravaszak ám. Lengyel cikket hoznak, velük mondatják el, amit amúgy az arcunkba akarnak tolni. Nos, a lengyeleknek van egy saját történelmük, saját traumájuk, saját Mohácsuk, Világosuk és Trianonjuk. Mi, magyarok, a lengyel-magyar barátság nevében – meg amúgy is – ezt tiszteletben tartjuk. De ez nem a mi ügyünk, nem a mi félelmünk, és nem lehet a mi transzparensünk sem.

Itt nem is az eredeti cikk a lényeg, hanem a haladó sajtó. Mert ez az ő sugallásuk. Az ő nézetük és propagandájuk. Ezt igazság szerint most ők mondják.

Az első világháború alatt, amikor a román betört Erdélybe, és a történelmi Magyarország épsége és fennmaradása volt a cél, Károlyi Mihály köre azt hangoztatta a parlamentben, hogy mi az antanttal vagyunk szolidárisak. Kun Béla 1920-ban a szovjet-orosz polgárháborúban a vörösök oldalán vett részt, Kádárék alatt hol Kubával, Laosszal, meg mindenféle szovjet protektorátus államokkal voltunk szolidárisak. Soha nem a falurombolás által sújtott erdélyi magyarsággal.

Én meleg vagyok! Én LMBTQ vagyok. Én Charlie Hebdo vagyok. Én ilyen-olyan elnyomott vagyok. Ezek a szövegek és transzparensek mennek a rendszerváltás óta, újabb aktuális trendek szerint, aszerint épp, hogy az USA-ban, vagy a haladó nyugaton milyen új elmebaj van épp média közelben. De valakivel mindig együtt kell érezni, valakinek az identitását mindig fel kell vállalni, hirdetni, sulykolni, propagálni, és éreztetni, hogy ha ezt nem teszed, akkor rossz vagy, akkor nem vagy ember, nem vagy haladó és független és felvilágosult – értsd: nem vagy ember.

Most épp ukránok legyünk mindannyian, még Mari néni is az idősek otthonában, mert ettől függ a világbéke, és ha nem változtatod Ukrajnásra a háttérképedet, és nem nevezed Putyin csicskájának azt, aki ebből szeretne kimaradni, akkor kiírod magad a civilizált emberek köréből. (Civilizált ember = haladó szellemű, liberális és nemzetközi.)

Csak egyszer, csak egyetlen egyszer látnám, hogy ezek azt sugallják: Mi mindannyian magyarok vagyunk. Magyarok, akik a háború borzalmai elől menekülnek át a határon, magyarok, akik rettegnek attól, hogy besorozzák őket. Magyarok, akiket már besoroztak és esetleg életüket kell adniuk olyan dolgokért, amihez semmi közük. Magyarok, akik most a határnál őrködnek, és biztosítják a menekültek ellátását. Magyarok, akiknek asszisztálniuk kellene más népek történelmében, s akik mellesleg csak annyit szeretnének, hogy a földjükön magyarul beszélhessenek, magyarként élhessenek, és hagyják őket végre békén.

Nem vagyunk sem oroszok, sem ukránok, sem laoszi progresszív feministák: Mi mindannyian magyarok vagyunk!
De ezt a haladó sajtó soha nem fogja így leírni.