Ez volt anno a természetes. Az meg végképp nem juthatott Solymos Tóni eszébe, hogy 2021 karácsonyán a norvég posta reklámfilmjében maga a Mikulás ad gusztustalan nyelves puszit egy férfinak.

Norvégia persze messze van, talán szóba sem hoztam volna az esetet, ha egyik tanárbarátom nem hökkent meg a minap egy nagyon is hazai, budapesti történettel. Megdöbbent szemtanúja volt ugyanis az egyik budapesti elitgimnáziumban tartott óráján, felpillantva a jegyzeteiből, hogy a hátsó sorokban két lány javában csókolózik.

Baromi kínosan érezte magát. Ismerve az LMBTQ-lobbi, nemzetközi erőkkel erősen megtámogatott nyomulását, ami most a gyermekvédelmi törvény miatti népszavazás kapcsán tovább izmosodik nem szólt, nem csinált botrányt, hagyta a fiatalos érzelmek elcsendesedését, s méretes lelkiismeret-furdalás közepette folytatta az órát. Érdekes, hogy a tanulók, akik közül biztosan többen látták csókolózást, szintén megkukultak. Pedig nagyban mernék fogadni, ha ezt egy fiú és egy lány tette volna, nem maradtak volna el a vihogások, a csípős megjegyzések.

Most azonban más világot élünk. Köszönhetően a gátlástalanul nyomuló és példátlanul erőszakos LMBTQ-lobbinak, amely eddigi érzékenyítései révén elérte, hogy a normális érzelemvilágú fiatalok se mernek már szólni akkor, ha ilyen – mondjuk úgy – iskolába nem illő módon viselkedik valaki. Talán nem véletlen, hogy az ominózus középiskolában is tartott már érzékenyítő előadásokat a Soros György által támogatott Labrisz Leszbikus Egyesület, amely éppen tavaly okozott botrányt a Meseország Mindenkié című, a legkisebb korosztályoknak szóló kötetével. Benne Mátéval, aki eredetileg kisfiú, de Annának képzeli magát, s a világ legszebb pöttyös leányruhájában táncol. No komment.

A csókolózó lányok története is élesen rávilágít arra, hogy a pusztító kór igenis itt van már köztünk. A történet megmutatja, mennyire fontos és időszerű volt a nyáron megalkotni a gyermekvédelmi törvényt, amely pontosan rámutat arra, hogy miközben mindenki szabad olyan szexuális életet él Magyarországon, amilyen akar, addig a kiskorúak nemi identitásának manipulálásához a szülőkön kívül senkinek nincs joga. Ez normális esetben olyan evidens, mint a kétszerkettő. Olyannyira, hogy Magyarországon még a baloldali szavazók jelentős része is egyetért vele, s egyáltalán nincs ellenére, hogy erről népszavazás is lesz a választással egy napon. Sokan közülük fontosabbnak tartják a gyerekeik érdekeinek védelmét – akihez ha valaki hozzányúl, akkor a magyar mondás szerint a szülő kikaparja a szemét – mint a politikai szimpátiát, ezért zokszó nélkül húzza be a NEM-eket a népszavazási kérdésekre. Így erre is: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat tartsanak?”

Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi biztosa sajnos ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Szerinte „az a feltételezés, hogy az átfogó szexuális nevelés káros a gyermekek fejlődésére, egyszerűen hamis.” Ennek megakadályozása pedig „aggasztó tendencia.” Orbán Viktor a következőket mondta róla pénteki rádióinterjújában: „Régi sorosista, ha őt hallják, képzeljék mögé Soros Györgyöt, ő van ránk állítva a Soros-féle hadseregben. Ha valami olyan történik, ami Soros Györgyéknek nem tetszik, akkor ő kezd beszélni.”

És ami Sorosnak nem tetszik, az nem tetszik Gyurcsánynak, Márki-Zaynak sem. De ez a józan magyaroknak nem fontos.

Ők vigyáznak a gyerekeikre, mint a szemük fényére.

Ha Márki-Zayék nyernének áprilisban, ezt nem engednék. Azonnal beeresztenék az oviba meg az iskolákba az LMBTQ-sok siserehadát.

Gyurcsány szavaival: Egy lószart, mama!