A 24.hu-nak adott nyilatkozatában attól van kétségbe esve, ha csak néhány mandátummal lépik át az ötven százalékos eredményt, akkor az új kormánynak képtelenség lesz törvényt alkotnia. Hiába hozzák meg ugyanis feles többséggel a vágyott jogszabályaikat, ami eleve nonszensz, hogy lebontsák az Orbán-rendszert. Azt el kell küldeni aláírásra a jelenlegi parlament által megválasztott köztársasági elnöknek, aki nem fogja aláírni, ahogy hasonló okokból az Alkotmánybíróság sem engedi át a tervezetet. Akkor pedig az új kormány mozgástere közelít a nullához, siránkozik Fleck Zoltán. Ez a demokrácia, mondhatnánk erre.

Csak azt nem tudom, mi ebben a meglepő? Miért került a csizma éppen mostanában az asztalra, amikor ez a rendszer már két választás óta működik. Arról nem szólva, hogy Vörös Imre ex-alkotmánybíró az ezzel kapcsolatos „jogtudósi” alapvetését már hét éve leírta. Azóta pedig néma csönd volt róla, Fleckék, Bárándyék csak 2019 után kezdték el nagy lendülettel tupírozni az „okosságát.” Törekvésüket kivitelezhetetlennek tartja rajtuk kívül lényegében a teljes jogásztársadalom, tekintet nélkül arra, tagjai melyik politikai oldalhoz kötődnek. Kende Péter ügyvédet, Karsai Dániel alkotmányjogászt vagy Hack Péter volt SZDSZ-es büntetőjogászt ugyanis nehéz lenne a jobboldali szimpatizánsok közé sorolni, mégis következetesen kiállnak amellett, hogy Alaptörvényt kizárólag kétharmados felhatalmazással bíró parlament módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül.

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Kossuth rádió vasárnapi újság című műsorában ma elmondta, „Magyarországon a rendszerváltás óta valamennyi politikai erő között konszenzus uralkodott az alkotmányosság mindenáron való betartásáról.” A jogtudós rögzítette, „Európában két nagyon fontos cölöpön nyugszik az alkotmánybíráskodás: az alkotmánybírósági határozatoknak mindenkire kiterjedő hatállyal kell bírniuk, továbbá az alkotmánybírák hivatali idejük alatt nem mozdíthatók el semmiféle parlamenti többséggel és még rendkívüli jogrend esetén is biztosítani kell az Ab működését.” Hozzátette, hogy „aki az alkotmánybírók elmozdításában gondolkozik, az nem sakkozik, hanem felborítja a sakktáblát.”

Milyen furcsa, hogy a polgárháborús veszéllyel fenyegető alkotmánypuccsról nem beszéltek akkor, amikor úgy választott az ország köztársasági elnököt, hogy a baloldal is állított jelöltet, Majtényi László személyében. Nem volt baj az Alaptörvénnyel akkor sem, amikor Gyurcsányék elnyertek számos önkormányzati pozíciót, benne a főpolgármesteri székkel.

Schiffer András az MTVA Híradónak adott nyilatkozatában pedig aláhúzta, nem lehetetlen, hogy a váratlan kelet-európai kormányfőváltások hátterében is külföldi erők megrendelései állnak. A feles többséggel való alkotmányozás egyébiránt azt is jelenti, hogy megkérdőjelezik a 2022-es választások után megalakuló parlament legitimitását. „Ez egy önnön farkába harapó kígyó-logika, mert a saját egyszerű többséget jelentő mandátumoknak az érvényességét is megkérdőjelezi.”

Tehát ha Márki-Zay-ék nyernének is áprilisban, akkor már a megalakulásuknak sem lenne semmiféle jogi alapja. Azzal magukat is a politika szemétdombjára küldik.

A baloldal győzelmének azonban érezhetően egyre kisebb az esélye. Növekvő népszerűtlenségük miatt ugyanis – a választókat elriasztó emberellenes megnyilatkozásai miatt – mind gyakrabban hangzik el Márki-Zay lecserélésének szükségessége.

Fleckék meg hadd rugózzanak az alkotmány elleni merénylet tervén, külföldi motivátoraikkal a háttérben. Ha így haladnak tovább, a kampányban egyre nevetségesebbé válnak.

A magyarok többséggének nagy-nagy örömére.