Történt mindez azután, hogy a Városháza-ügyet vizsgáló bizottsághoz érkezett egy dokumentum, amelynek ingatlanfejlesztő szerzője büntetőjogi felelőssége tudatában rögzítette, hogy az abban szereplő állításokat hajlandó megerősíteni személyesen, a Városháza-ügyet vizsgáló bizottság ülésén, illetve a rendőrség számára is. Kiderült, hogy az értékesítendő ingatlanok között van a Városháza épülete is. Az üzlet a főváros vezetőinek, így a főpolgármesternek is a tudtával és beleegyezésével történhet meg.

Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ezen súlyos állítások megkérdőjelezik Karácsony Gergely eddigi összes, a Városháza eladási szándékát cáfoló nyilatkozatát.

Kiderült a dokumentumból, hogy a vásárlás iránt érdeklődő befektető nem lepődött a meg a 40 milliárd forint körüli vételáron, ám a 10 százalékos tiszteletdíjat sokallta. Az ingatlanközvetítő Berki Zsolt azzal indokolta a magas összeget, hogy abból a fővárosnál magasabb körök is részesülnek.

Eddig jutottunk az ingatlanfejlesztő ismereteinek megismerésében, amikor Karácsony Gergely, mintha tűt szúrtak volna a fenekébe, úgy ugrott ki a bokorból, hogy elmondja, ki is az a bizonyos titokzatos tanú. Senki nem kérdezte őt! Sőt nem is gondolta volna senki, hogy a főpolgármester ismerte volna a tanút anélkül, hogy a vizsgáló bizottság előtt személyesen felfedte volna kilétét.

– Egy fideszes bűnöző a Fidesz újabb „koronatanúja” – vágta oda Facebookján, ami azért is érdekes, mert hosszú bejegyzésében arról nem ejtett szót, hogy Zentai Pétert, a Karácsony szerinti „koronatanút” a bíróság elítélte volna. Így aztán lehet, hogy csak azért nevezte bűnözőnek, hogy hogy próbálja hitelteleníteni a személyét. Balliberális jogászok pedig azonnal elkezdték bagatellizálni a közjegyző előtt tett nyilatkozat jelentőségét, pedig sok értelme ennek nincs. Az abban foglaltakat ugyanis – ha hamisak – külön eljárásban fel tudják használni a tanú ellen. Akkor meg minek akarná valaki saját magát önként börtönbe csukatni?

Talán éppen ezért lett Karácsony ideges, hogy még azelőtt próbálja befeketíteni a tanúságtevőt, mielőtt ő megszólalhatna a vizsgáló bizottság előtt. Hogy szavait a nyilvánosság úgy fogadja, mintha egy beépített emberről lenne szó, aki csak politikai lejáratás céljából mond ilyeneket.

Karácsony kapálózása azonban meglehetősen szánalmasra sikeredett. Volt ott minden. Fidesz-bérencnek hordta le azt a Ganspergert, akit éppen a közeli haverja, Bajnai Gordon nevezett harcostársának, s aki közös tárgyaláson is részt vett az esetleges vevőkkel. Aztán hirtelen megjelentek Orbán és Putyin oligarchái az ügyben. Abban az ügyben, amelyről korábban éppen a főpolgármester jelentette ki, hogy „nincs ügy.”

Karácsonyhoz illően beosztottjait, Kerpel-Fronius Gábort és Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyetteseket is láthattuk magyarázkodni – nyilván főnöki utasításra – az ATV-ben. A Városháza DK-s jegyellenőrasszonya többször is azt hangsúlyozta az adásban, hogy „Nem akartuk, nem akarjuk eladni a Városházát.” Kerpel-Fronius pedig azt mesélte el a nézőknek, hogy a főpolgármester javaslatára készítettek előterjesztést a Városháza eladásra, amelyben személyes ő is közreműködött. Ezeket a dokumentumokat a főpolgármesteri kabinet is vizsgálta. Az tehát ezen a csatornán is bebizonyosodott, hogy Karácsony Gergelynek tudnia kellett a Városháza eladását célzó szándékról. Az hogy az eladásra egyelőre miért nem került sor, éppen Bajnai Gordon világosította meg, mert – érezvén a büdöset – szerinte célszerű ezzel megvárni a választásokat.

Gyanítom, hogy a közvélemény már eddig is jól tudta, de ezek után még pontosabban tisztában lehet vele, milyen ember az, aki kiugrott a zöld leveles csipkebokorból? Szabad-e rábízni vagy rendelkezésében hagyni bármiféle olyan jószágot, ami fölött választott közbizalmi státuszáról eredően bármiféle döntést hozhat?