A rosszalló tekintetek és összeráncolt homlokok láttán Karácsony természetesen azon nyomban pajzsot tartott maga elé, és kijelentette, semmiben nem vétkes, a hiba nem az ő „készülékben” van. Annál is inkább, mert mint mondotta volt: „Nem emlékszem arra, hogy éber állapotban buszsávban közlekedtem volna.” Ja, így már minden tiszta és világos, a főváros ábrándos tekintetű első embere elszundított egy kicsit a hátsó ülésen. Ha ébren van, nyilván azonnal ráförmed a tettesre: „úristen, maga a buszsávban megy!”, és széles mosollyal nyugtázta volna, amint a derék pilóta besorol a szépen, lassan araszolgató földi halandók autói közé.

Lehunyt pillái alól azonban nem vette, nem vehette észre a szabályszegést, így jogkövető állampolgárként és vezető tisztségviselőként – nem lévén más választása -, vérző szívvel, de fegyelmit ígért a szabályszegő pilótának. Nyilván neki fáj a legjobban, de a példás büntetés hatására egyszer és mindenkorra megtanulja a fékevesztett sofőr, hogy a buszsávot – ellentétben a kerékpársávval – nem a főpolgármester kedvéért festették fel.

Jó hír, hogy a nevelő célzatú fegyelmi elérte a kívánt hatást, mert magától Karácsony Gergelytől tudjuk, hogy a pilóta megbánta, és „nagyon szégyelli a tettét”.