Áder Jánost 2017. március 13-án választotta meg a parlament államfőnek második ciklusára. A következő öt esztendőben így már nem töltheti be a legfőbb közjogi méltóság tisztét, ám a választások előtt a leköszönő parlamentnek teljes felhatalmazása van arra, hogy megtalálja és megválassza méltó utódját.

Ebbe nem akar beletörődni az ellenzék. Minden eszközt megragad, hogy ne márciusban, hanem csak a választások után szülessen döntés a köztársasági elnök személyéről. Az MSZP-nek van is előterjesztése azzal kapcsolatban, hogy ne a leköszönő parlament válasszon államfőt. Tartok tőle, hogy ez a fiókban is marad.

Természetesen Majtényi László most is elsőként került a jelöltek közé. Az a Majtényi, akit 2007-ben Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölt, de a döntésre elsősorban jogosult gyurcsányista parlamenti pártok sem választották meg. A baloldal később őt indította Áder kihívójaként, ám a szavazáson Áder Jánosra 131, Majtényi Lászlóra pedig 39 képviselő voksolt. Ami azt jelenti, hogy még a sajátjai sem álltak ki mellette teljes létszámmal.

A kormánypártiak szívét pedig már csak azért sem hatotta meg, mert maga Majtényi sem utasította vissza azt a vádat, hogy idegen körök képviselője lenne. Ő vezette, s vezeti ma is a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet, amely rendszeresen komoly támogatást kap a Soros György-féle Open Society Foundationstől. És hogy még pikánsabb legyen Majtényi jelölése – Kósa Lajostól tudjuk –, az intézet alapításakor Soros György kijelentette, hogy az intézeten keresztül befolyásolni akarja a magyar közéletet.

Jól látható, hogy annak a 39 képviselőnek a magyarságtudata is enyhén szólva kétséges, aki a parlamenti voksoláson Majtényira szavazott.

És most előáll Magyar György ugyanazzal a képtelen ötlettel, hogy Majtényi.

Mondott még néhányat – Iványi Gábor, Mellár Tamás, Király Zoltán, Pálinkás József, Lovász László, Rubik Ernő –, de ez annyira méltatlan, bohóckodásnak tűnő fontoskodás, hogy az ember csak azért nem kacarászik rajta, mert tiszteli a listán legalább a tudomány képviselőit.

És Magyar György szemlátomást komolyan gondolja ezt az értelmetlen csacskaságot. Maga tette föl a kérdést az ATV-ben: „Ugyan már miért ne szavazhatná meg a 133 kormánypárti képviselő az ellenzék köztársaságielnök-jelöltjét?” Bocsánat, de erre az agyament kérdésre egyszerűen nem lehet komoly választ adni. Elégedjünk meg annyival, hogy azért. Azért, amit fentebb írtam, mert rajta keresztül Soros idegen érdekeknek megfelelően befolyásolni akarja a magyar közéletet. Majd indoklásként Magyar hozzátette: „Ha a jelenlegi negyven ellenzéki képviselő beterjeszti mondjuk Majtényi Lászlót, aki már volt ebben a helyzetben, és elmondja, mi az a jogállam, mi az, hogy demokrácia, már e szimbolika miatt is meg kell csinálni, hogy lássanak alternatívát.”

Ettől aztán majd jól megvilágosodunk, ugye? Szóval kész. Magyar teljesen hülyének nézi a kormánypárti képviselőket. Maga sem hiszi, amit mond, de mondja.

Pedig nincs itt másról szó, csak a Magyar György-féle bohóckodásról, hogy amíg ez az értelmetlen fontoskodás zajlik, addig az a nyilvánosság előtti megjelenéshez szolgáltathasson rendszeres apropót. Hátha ezekkel a megnyilvánulásokkal mégis meggyőzik a választásra jogosult kormánypárti honatyákat, hogy megszavazzák valamelyik Soros-féle jogállam-, Soros-féle demokráciabajnokot. Tök mindegy ugyanis, ki lenne a végső jelöltjük, a cél, a motiváció nem lenne más, mint a gyurcsányistáké: a migráns- és LMBTQ-párti, az adókat, a megélhetési költségeket az egekbe emelni akaró brüsszeliták feltétlen kiszolgálása. Hogy ők jól éljenek, és a nemzetközi nagytőke tovább gazdagodjon.

Ez a lényeg. A Magyar György-féle ugribugri pedig arra jó, hogy minél többször lehessen hergelni, gyűlöletet kelteni a nyilvánosságban a kormánnyal szemben, hogy áprilisban megszerezhessék az oly hőn áhított hatalmat.

De van egy rossz hírem az ügyvéd úr számára: a magyarok nem fogják ezt engedni.