Aranykor. Ez a fogalom jutott eszembe, amikor megnéztem a neten a Szellemirtók egyik ősrégi epizódját. Aranykor. Ez a fogalom olykor-olykor előkerül, felbukkan, általában olyankor, amikor a jelenben nem működik valami. Kétségtelen, a jelenben minden soha nem működik, és minden korszak jelenje úgy érzi, hogy lehetne jobb is, és bezzeg máskor, máshol és más időkben, de azért vannak fokozatok.

Én sokáig szkeptikus voltam ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mindig úgy gondoltam, hogy kétféle utópizmus létezik. Az egyik gondolkodik egy sosem volt múltban, a másik álmodozik egy megvalósíthatatlan jövőről. Az egyik hiszi, hogy az ember valamikor más volt – szebb, jobb, tisztább, szakrálisabb stb. –, a másik köti az ebet a karóhoz, hogy a haladást ráerőszakolva egyszer majd más lesz.

Ám most, amikor megnéztem ezt az ősrégi epizódot, elöntötte lelkemet a vágyakozás az „aranykor” után. Az, hogy az ember elnéző mosollyal, fejét kicsit oldalra tartva néz valamit a múltból, amiben nincsenek beleerőszakolt ideológiai üzenetek, amiben nincs a képedbe nyomva az egyenlősdi, a diszkrimináció, a rasszizmus, a szexizmus meg az anyámkinnya, az sokat elárul a jelenből. A női szereplők kedvesek, és úgy bánnak velük, mint egy nővel, ha egy nő kap egy bonbont az nem tárgyiasítás, és nem #metoo, a kislány megköszöni, és a fickót nem hurcolják meg érte a sajtóban. Van benne egy néger, de csak úgy ott van, mert miért ne lehetne, Amerikában az utcán mászkál pár darab, na, bumm. De ennek nincs ideológiai felhangja, senki nem kér elnézést, és nem lángolnak miatta az üzletek.

Ma az emberek valami beteg lelkiállapotba kerültek, amiben keveredik a hagyományos gyűlölet és versengésösztön az új „illik”-elvárásokkal. Nemrég láttam egy vitát a Facebookon, amelyben egymást anyázták ismeretlenek. Volt egy fickó, aki valakit így szidott: „Te mocskos ratyi.” Mindezt szivárványos profilképpel.

Jelenleg a készülő Gyűrűk ura-sorozat tölt el aggodalommal, mert már ujjal mutogatnak, hogy az eredeti rasszista volt – régi terminológiával: eretnek –, mert annak idején a szereposztásban nem kapott helyet színes bőrű színész. (Könyörgöm, milyen legyen egy északi mitológiára épülő mű?) De ezt most majd helyrehozzák, mert lesznek benne turbánt viselők meg feketék is. És majd tapsikolnunk kell, ha legalább homokos tündék meg transztörpök nem kerülnek elő, és Középföldén nem rendezik meg az idei Pride-ot.

És ez még egy élhető fázis, gyanítom, hogy az igazi orwelli-mátrixos világ még hátra van. Félek kicsit, megvallom. És majd útban leszünk, mert mi még emlékszünk az élhető világra. Igen. Az a 70-es, 80-as évek egy aranykor volt.

Na, de elkanyarodtam a Szellemirtóktól, ami körül szintén áll a bál. A libsiknek nem tetszik a Szellemirtók most bemutatott új része (Az örökség), mert az nem vesz tudomást a 2016-os női Szellemirtókról. Igen, tudniillik 2016-ban kijött egy haladó szellemű Szellemirtók. (Nem röhög!) Az eredeti Szellemirtókban négy férfi és egy titkárnő alkotja a csapatot, ám itt pont fordítva van, tehát négy nő a hős, és egy férfi recepciós. Így mindjárt jobb! Erre iszonyatosan nagy szükség volt. Az, hogy a valóságban életveszélyes helyzetekben inkább férfiak mozognak, az senkit nem érdekel. Lényeg az ideológia. A Guardian írt is róla egy egycsillagos kritikát – mármint a 2021-es adaptációról „Egy folytatás nyálkás, büdös teteme” címmel. Íme.

Még 2019-ben kiakadt a női Szellemirtók egyik szereplője – az a nagydarab, fekete, ápolónő jellegű – a készülő új filmre, és a Twitteren hisztizett egy sort: „Annyira sértő, kábé, mint bekaphatjuk. Mi már nem is számítunk. Mintha Trumpot hallanám!” (Ne röhögjünk, sajnáljuk inkább.)

Nem lehetett könnyű a dolog amúgy. A férfiakat visszahozni ijesztően, veszélyesen, félelmetesen durva dolog, a női szakaszos röhejes volt, és anyagi bukta. Mit tegyünk, hogy megmentsük a renomét, és ne bukjunk anyagilag? Na, de megoldották a gordiuszi csomót. A hősök gyerekek lesznek, és az egyik főszereplő lány, az eredeti Egon unokája. Ügyes, el kell ismerni, ügyes. Még akár nézhető is lehet, ha jó a történet, és jók a színészek. (Nem ilyesmiről kéne szólnia a filmnek mint olyannak?)

Jane Eyre helyett senki nem akar egy Johnt látni, ahogy vágyakozik Mr. Rochester után. Ez a világ már csak ilyen, hiába hisztizik a Twitteren egy libsi hülye.