Noha akár az egész családjuk koronavírusos, tehát ki vannak téve a fertőzésnek, ezeknek az embereknek az úgynevezett T-sejtjei vagy T-limfocitái a fertőzés legkorábbi szakaszában elpusztítják a vírust – írta a The Guardian online kiadása.

Ez történt azoknak a londoni egészségügyi dolgozóknak mintegy 15 százalékával, akiket a világjárvány első hulláma idején követtek nyomon.

A felfedezés a vakcinák T-sejtes immunválaszt célzó új nemzedékének kifejlesztése felé nyithat utat – mondták a kutatók.

– mondta Leo Swadling, a University College London immunológusa, a tanulmány egyik szerzője.

A vizsgált dolgozók tesztje a jelentős kockázat ellenére egyetlen esetben sem bizonyult pozitívnak. Vérmintájuk azonban azt mutatta, hogy nőtt a vírusra reagáló T-sejtjeik száma a világjárvány előttihez, valamint a vírusnak ki nem tett emberekéhez képest. A vírusfertőzés más jelzőanyagainak mennyisége is emelkedett a vérükben.

Ezek az immunsejtek „kiszagolják” a szezonális koronavírusokéval közös fehérjéket, amelyek a szaporodásban vesznek részt, és egyes embereknél ez az immunválasz elég gyors és erős ahhoz, hogy a legkorábbi szakaszban legyőzze a fertőzést.

„Ezek a már létező T-sejtek készen állnak, hogy felismerjék az új koronavírust” – magyarázta Swadling.

Az eredmények azért különösen jelentősek, mert az immunválasz T-sejtes fajtája az antitestekhez képest hosszabban tartó immunitás felé hajlik, ami általában inkább években, mint hónapokban mérhető.

Szinte mindegyik létező Covid-19 elleni vakcina a SARS-CoV-2 sejtekbe hatolását segítő úgynevezett tüskefehérje ellen serkenti az ellenanyagok termelődését, a védettség azonban idővel gyengül. A tüskefehérjét célzó oltóanyagok esetleges gyengeségének tartják azt is, hogy a vírusnak ez az a része, amely a leggyakrabban mutálódhat.

Ezzel szemben a T-sejtes válasz hosszabb ideig maradhat fenn, és a vírusnak az a területe, amelyre a válasz irányul, a koronavírusokban elég állandónak tűnik.