Úgy látszik, a nyugati balliberális elit kijelölte Márki-Zay Péter legfőbb kommunikációs csatornáját, ami a Financial Times lesz. Nemcsak szerény választás, de bölcs is, hiszen vélhetően magyarok milliói forgatják az egyébként előfizetéshez kötött angol nyelvű lapot.

A színvonalas propagandából a színvonalat mellőző Financial Times az alábbi címmel kezdte a legújabb, már-már hetente megjelenő Márki-Zay-cikket: „Rendszerváltást ígér a magyar ellenzék vezetője, ha legyőzik Orbánt”. A brit lap büszkén közli, hogy az ellenzék győzelme után, amit ugyebár a baloldal 2014 óta folyamatosan vizionál, és a választók helyett igyekszik eldönteni, az új miniszterelnök „hatvan napon belül népszavazással fogja módosítani az alkotmányt, valamint visszaállítja a fékek és egyensúlyok rendszerét”.

Nézzük elsőként a problémákat a felvetéssel:

• Márki-Zay Péter csak egy közjogilag teljesen irreleváns, semmilyen jogszabály által nem rendezett, még csak intézménynek sem nevezhető „házi vetélkedőn” került a dobogó legmagasabb fokára. Senki nem kiáltotta ki őt az ellenzék vezérévé, sőt úgy volt képes mindössze 43-57 arányban „legyőzni” Dobrev Klárát, hogy öt ellenzéki párt támogatását bírta, míg Gyurcsány Ferenc felesége mögött „csak” a Demokratikus Koalíció állt.

• Magyarország Alaptörvénye 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának kógens rendelkezése közérthetően fogalmaz, amikor kimondja, hogy nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről. Tehát a baloldal legújabb bábja vagy összeszed legalább 133 képviselőt, aki támogatja nemzeti alapokmányunk megváltoztatását, vagy kénytelen lesz a parlament által tíz éve elfogadott, mindenek felett álló jogforrás alapján vezetni az országot. Bár tény, hogy Márki-Zay a Financial Times-interjúban – egy vélhetően higgadt pillanatában, hosszas megfontolás után – megígérte, hogy ezt a tervét akkor is véghez viszi, ha meg kell szegnie az alkotmányt, illetve ha ezzel jogi és politikai válságot idéz elő. Micsoda kilátások. Érdemes megjegyezni, hogy sem a brit lap, sem a nemzetközi baloldali hálózat nem határolódott el tőle. A célért mindent, igaz, elvtársak?

A nyugati propagandagépezet fénylő csillaga az interjút követően felsorolta a szokásos érveket a negyvenkilenc éves polgármester mellett, aki – ugyebár – hétgyermekes, katolikus, konzervatív, tehát valódi Orbán-alternatíva (igaz, a miniszterelnök református), újonc, vagyis őt még nem fertőzte meg a „politika korrupt világa” (csak le ne tüsszentse a Gyurcsány-kormány valamelyik tagja a nagy összeborulás során), illetve az előválasztási kampányát csekély összegű magánadományokból finanszírozta.

A Financial Times szerint „miután kiütötte a versenyből a nála jóval ismertebb politikusokat, meggyőzte a javára történő visszalépésről Budapest főpolgármesterét, Karácsony Gergelyt, és fölényes győzelmet aratott Dobrev Klárával szemben”. És akkor itt öntsünk tiszta vizet a pohárba! Karácsonyt legfeljebb a saját alkalmatlansága, hazugságai és a reggel tíz órai napindító kávé ütötte ki, meggyőzni pedig nem kellett, mert a közvélemény-kutatásokat nézve számára az egyetlen menekülési opció a csúfos vereség elől a visszalépés volt. Dobrev Klárát pedig az 5-1 arányú párttámogatás mellett sikerült korántsem fölényesen „legyőznie”. Arra azonban már Gyurcsány Ferenc is figyelmeztette a polgármester urat, hogy akié a parlamenti helyek többsége – a baloldalon ez a DK –, azé a döntő szó.

A kicsit sem pártos hangvételű cikkben csak úgy bedobják az alábbi mondatot Márki-Zay Péterről: „Folyékonyan beszél angolul, franciául és németül.” Ez aztán minden politikai kvalitás alfája és ómegája! Bízunk benne, hogy a baloldali propaganda ilyen magasröptű, kicsit sem átlátszó állításokkal készül a választásokra is, ebben az esetben ugyanis a „politikai újonc” karrierje csak Hódmezővásárhelyre korlátozódik, legalábbis a legközelebbi helyhatósági választásokig.