A jeles személyiség rendre azzal igyekszik az emberek bizalmába férkőzni, hogy ő politikailag semleges, értelmiségi álláspontot képvisel. Ezért ha valaki mégis baloldalinak érzi egyes megnyilvánulásait, akkor nagyon fel tudja húzni magát. Pedig hát mire gondoljon az olvasó, ha például a Karácsony Gergely baloldali politikust támogató 99 Mozgalomba Kukorelli büszkén belépett. Nincs ezzel baj, természetesen oda lép be, ahová akar, csak mégis furcsa, hogy emellett megköveteli magának a politikailag semleges értelmiségi véleményvezér szerepet.

Mindezt annak kapcsán bocsátottam előre, hogy Kukorelley Endre hétfőn Gerő Andrással vitázott az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Látszólag hasonló emberek, de aztán kiderült, hogy mégsem. Gerő is liberális gondolkodó, aki például korábban a Hír TV Csörte című műsorában mindig a jobboldali résztvevőkkel szemben, az egykor SZDSZ-es Fodor Gáborral az oldalán ült le vitatkozni, ha tetszik, a bal oldalon.

A műsor vége felé a következő párbeszéd hangzott el közöttük:

Kukorelly Endre: Nem értek egyet. A beszéd az aktus, abszolút lehet a beszéddel cselekedni. Az ellenzéknek igenis van a kezében ütőkártya. Az, hogy úgymond összevissza beszélnek, azt lehet így is fogalmazni, de lehet úgy is, ahogy én látom, hogy itt nem egy monolit tömb van, hanem egy rendkívül tagolt tömb van. Ahol különböző érdekek és értékek artikulálódnak. És próbálnak egymással versenyezni. A másik oldalon pedig egy rendkívüli monolit tömb van, amit egy vélemény ural, a miniszterelnök véleménye. Számomra rendkívül boldogító összevisszaság van, vagy többszólamúság van. Én a többszólamúság híve vagyok.

Gerő András: Hogyne. A neonáciktól kezdve a szélsőbalig.

K. E.: Oké, tudom, hogy mindig ezt a neonácit mondod, és itt nyilván a Jobbikra gondolsz. De ebbe talán ne menjünk bele, mert rövid az idő.

G. A.: De szerintem ez nagyon fontos dolog. Mert a sokszínűség dicsérete arról is szól, Endre, hogy te legitimálod és elfogadod azt is, ami elfogadhatatlan, a sokszínűség nevében.

K. E.: Nem legitimálom, csak próbálom leírni. Én most nem állást foglalok.

G. A.: Hát, azt mondtad, hogy milyen boldog vagy.

K. E.: Igen, engem jobban szórakoztat a sokszínűség, mint a monolitás.

G. A.: Szerintem a karlendítés meg a judapestezés nem szórakoztató.

K. E.: Az nem. Na, ebben megint egyetértünk.”

Kukorelly még hozzátette azt is, hogy milyen jó az amerikai rendszer, mert ott csak két ciklusra lehet egy garnitúrát megválasztani, amivel ő nagyon egyet ért. Szerinte „itt már mindenki nagyon unja a banánt, még azok is, akik csinálják. Most már jöjjön egy másik társaság, akkor próbáljuk meg, hogy ők mit kezdenek a banánevéssel.”

A másik társaság azonban nem lehet más, mint a Jobbikkal kiegészített Gyurcsány-koalíció. Vagyis a neonáciktól a szélsőbalig, csak azért, mert a politikailag rendkívül semleges Kukorellyt szórakoztatja a többszólamúság.

Azaz ő a hatalmat akkor is szívesebben látná a másik társaság kezében, ha azok judapestezéssel meg karlendítéssel jutnának hozzá. Lelke rajta.

Volt idő azonban, amikor Kukorelly nem volt ilyen engedékeny. 2004-ben például Konrád Györggyel, Kornis Mihállyal és másokkal aláírta a Magyar Írószövetség elnökének címzett nyílt levelet, amelyben szerintük Döbrentei Kornél, a Magyar Írószövetség választmányának tagja évek óta hol nyíltan, hol kódoltan juttatja kifejezésre antiszemita felfogását a nyilvánosság előtt. 2004. január 11-én a Tilos Rádió előtti tömeggyűlésen mondott, sokezres közönségét gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédével minden határt túllépett, írták. Ezért követelték, hogy a szövetség határolódjon el kirekesztő szellemiségű megnyilvánulásaitól, mondjon le választmányi tagságáról, és szüntesse be gyűlöletre uszító megnyilvánulásait.

Gerő András a hétfői adásban nem tett többet, mint Kukorelly saját szavait idézve rámutatott a visszataszító kettős mérce működésére. Ha tetszik, a valóság nevében rákoppintott a hihetetlenül pártsemleges író orrára.