Bábuk a geopolitikai sakktáblán

Afganisztán amúgy sem rózsás gazdasági helyzetét tovább rontja a kormány elismerésének hiánya, hiszen emiatt az Egyesült Államok, a Világbank és az IMF együttesen több mint 9,5 milliárd dollárnyi értékben fagyasztott be olyan kölcsönöket, forrásokat és más pénzügyi eszközöket, amelyekhez korábban Kabulnak hozzáférése volt.

A nyugati hatalmak katasztrofális kivonulása után keletkezett hatalmi vákuumot egyértelműen Kína kezdte el betölteni, ám még Peking sem hajlandó elsőként hivatalosan elismerni az új rezsimet. Valószínűsíthető, hogy az ázsiai szuperhatalom Pakisztánnal, Oroszországgal és Iránnal koordinálva, közösen fogja ezt megtenni, amiről már zajlanak az egyeztetések.

(Photo by Hector RETAMAL / AFP)

Az elismerést felgyorsíthatja, ha a kínai–amerikai geopolitikai sakkjátszma részeként az Egyesült Államok szorosabbra fűzi katonai és terrorelhárítási kapcsolatait Kína regionális vetélytársával, Indiával.

Ehhez pedig az is hozzáadódhat, hogy a kínaiak Pakisztán mellett Afganisztánnak is kulcsszerepet szánnak a köznyelvben „Új Selyemútnak” nevezett komplex geopolitikai-stratégiai tervben, amelynek részeként a Kína–Pakisztáni Gazdasági Folyosó (KPGF) egyik kapcsolódási pontja Afganisztánt is érintené. India közeledése az Egyesült Államokhoz szintén racionális lépésnek tűnik, hiszen – azon túl, hogy Kínával és Pakisztánnal is határvitája van – az ország vezetését aggodalommal tölti el a kínai „Gyöngysor elmélet” (String of Pearls) amelynek célja, hogy az Indiai-óceánon keresztül kiépített hadikikötők és tengeri útvonalak biztosításával Indiát bekerítse.

Tehát a reálpolitikai játszma részeként India akaratlanul is az USA, míg Afganisztán Kína vonzáskörébe kerül.

Az összeomlás migrációs válsággal jár együtt

Várható volt, hogy a tálib uralom el nem ismerése katasztrofális következményekkel jár majd, és csak tovább eszkalálja az ország eddigi nehézségeit. Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint az afganisztáni humanitárius krízis a legsúlyosabbá vált a világon, és az ország szükségletei meghaladják a (polgár)háború sújtotta országokét, vagyis Etiópiáét, Dél-Szudánét, Szíriáét és Jemenét is.

(Photo by WAKIL KOHSAR / AFP)

Az összeomlás szélén álló gazdaság tudatában tehát a tálibok október végén okkal hívták fel az USA és más államok figyelmét arra, hogy ismerjék el kormányzatukat, különben az összeomlás globális folyamatokat fog gerjeszteni, például egy újabb migrációs hullám formájában.

Éppen ezért a magyar migrációs modellt alkalmazva a problémákat helyben kell kezelni, és lokálisan kell segítséget nyújtani a rászorulóknak minden lehetséges módon, hiszen azt már 2015-ben láthattuk, hogy az Európai Unió képtelen megbirkózni a nyugati intervencionista politika katasztrofális következményeivel. Amíg a világ vezető hatalmai és nemzetközi szervezetei nem ismerik el a tálib rezsimet, valamint a segélyezés megnehezítésével a kiszolgáltatottak számának folyamatos növekedéséhez is hozzájárulnak, addig minden egyes nappal tovább növelik az afgánok migrációs hajlandóságát.