Az első lépés a pokol felé vezető úton talán a szexuális forradalom volt, amit igazából senki sem látott közeledni.

Nem véletlenül hívják az 1960-as éveket „a szex aranyéveinek”. Hugh Hefner vezetésével megjelentek az első szexmagazinok, elterjedt a nudizmus, mindenki számára elérhetővé váltak a fogamzásgátló tabletták és az LSD.

Előtérbe került az abortusz, a feminizmus és természetesen a homoszexualitás. A forradalom nagy hatást gyakorolt a nők attitűdjének megváltozására és szexuális viselkedésük szabadságára.

A szerelem szabadságát hirdető forradalom azonban néhány évtized alatt elvezette a nyugati társadalmat a szakadék szélére.

Például amíg az 1950-es években hazánkban átlagosan kétszázezer gyermek született, ma már csak kilencvenezer. Nem túl biztató adat az sem, hogy a házasságok 50-60 százaléka felbomlik.

Ugyanakkor a szexuális forradalom nemcsak a nőkre gyakorolt nagy hatást, hanem a férfiakra is. Amikor a férfiak elnőiesedéséről esik szó, – egyebek mellett – a Mötley Crüe nevű rockbanda jut az eszembe.

A vastag sminket viselő, hajlakkal belőtt hosszú hajú, flitteres, tetovált pasik nagyon menőnek számítottak a ’80-as években. Persze a stílusukban lehetett némi irónia, de a társadalom imádta. Gyerekkoromban mindig az jutott eszembe róluk, hogy

A ’80-as éveket követő évtizedek során felcserélődtek a nemi szerepek, s ma már inkább az a jellemző, hogy a nő hordja a nadrágot.

Egy „haladó szellemű” családban a nő a karrierista, ő az, aki reggeltől estig dolgozik, pénzt keres, és sikert sikerre halmoz. Ezzel szemben a férfi otthon neveli a gyerekeket, főz, mos, takarít.

Ebben a modellben a házasság természetesen romokban hever, a férfinak szeretője van, a nő pedig minden este hullaként esik az ágyba.

Ezen minta működésére és hibáira helyezi a hangsúlyt például A kezdő (Anne Hathaway, Robert De Niro) című film is.

A hagyományos családmodellben élt Ben Whittakert felveszik szenior gyakornoknak egy online divatoldalhoz, ahol hamar barátságot köt a karrierista cégigazgató nővel.

Robert De Niro karaktere a klasszikus apaszerepet mutatja: példát mutat az életével, a viselkedésével a cég ifjú dolgozóinak. Az egész filmben azon dolgozik – több-kevesebb sikerrel –, hogy áthelyezze a hangsúlyt a karrierről a családra.

Azt hiszem, ez a film tökéletesen bemutatja a modern kor fertőzött családmodelljét.