„Margaret Atwood megosztott egy cikket, felháborodtak az LMBTQ-aktivisták” – ezt tolta arcomba a legnépszerűbb közösségi oldal, ahol egy hozzám hasonló szinte már csak hangulatjeleket nyomhat rá valamire, esetleg előnyös fotókat posztolhat, mert ha nagyon okoskodik, és véleménye van, rögtön zuhognak a harminc napok, és felfüggesztik az ember fiókját.

(Az más kérdés, hogy nagyon szellemi tartalmakat amúgy sem praktikus tolni, lévén töredék érdeklődést vált ki minden, amihez egy percnél több szellemi munka igényeltetik, főleg ha még linket is kell nyitni hozzá.)

Szóval az LMBTQ-aktivisták felháborodtak.

Különösebben nem rázza meg az embert a dolog. Amíg még van a normális, természetes életnek némi maradéka, addig a haladók mindig fel fognak rajta háborodni, addig folyton tiltakozni fognak ellene, az más kérdés, hogy utána mihez kezdenek azzal a világgal. Mert az ilyen lényeket a normális, természetes lét maradékai tartják életben. Ahogy a rendőrség felszámolására tett kísérletek is pokollá tették párak életét a BLM-forradalom alatt.

Szóval haladóék felháborodtak, ahogy mindig felháborodnak azon, hogy van férfi és nő, az ember a saját kultúráját jobban szereti, mint az idegenét, nem akarja, hogy a határon akárkik bejöjjenek, és aztán élősködjenek, télen hideg van, a kutya ugat, a víz vizes. Épp ezért várható volt, hogy a radikális feminizmus meg a transzőrület előbb-utóbb összeütközik. Sztálin is kivégeztette Trockijt. Rákosi is Rajkot.

Mellesleg lila gőzöm sem volt, hogy a címben szereplő név kit takar, de beleolvastam a cikkbe.

„A szolgálólány meséje című regény szerzője egy olyan cikket osztott meg, amely szerint a gendersemleges nyelvezet használata ahhoz vezet, hogy a nők elveszítik identitásukat.

Az írónő által megosztott cikk címe: Miért nem mondhatjuk többé azt, hogy »nő«? A Newsweek szerint a szerző ebben azt fejtegette, hogy egyre gyakrabban csak körülírják, hogy nőről van szó, de nem írják le a kifejezést, amivel végső soron a női identitást semmisítik meg.

A »nő« kifejezés egyre inkább szitokszóvá válik, azokat pedig, akik használják, egyre gyakrabban vádolják meg transzfóbiával – áll a cikkben.”

Igazából ennyi elég is lenne, végigolvasni a teljes írást fölösleges. A forradalom felfalja gyermekeit. Ezt tudjuk. És ilyenkor az írót – mármint engem, ugye – mindig elönti a sajnálkozás. Átjárja lelkemet a sajnálat és a részvét, mint minden egészséges férfiét, ha látja, hogy nőket bántanak. (Biztos ez is gyűlöletbeszéd, de teszek rá.)

Mert itt szegény nőket bántják, már jó régóta bántják, és egyre jobban fogják, amint a haladó őrület egyre több teret kap a fehér civilizáció nyugati térfelén. Mert a hülyeségvonatról nincs leszállás.

És nemcsak az világosabb a napnál is, hogy bántják szegény nőket, hanem az is, hogy lassan félniük is tilos.

Igen. Tilos panaszkodni a nőknek!

Mert ha azt mondja, hogy nehéz egyszerre a munkahelyen és a családban is helytállni, akkor rögtön jön valami transzpárti haladó, és vádlón rámutat: de neked legalább lehet gyereked, míg nekem örökbe fogadni is tilos.

És felmerül a kérdés: megérte-e felszállni a hülyeség – akarom mondani a haladás – vonatjára? Mert mielőtt a szerelvény nagy sebességre kapcsolt volna, legalább panaszkodni megengedett volt. Régen nem volt olyan hímsoviniszta, aki kétségbe vonta volna, hogy a nő az nő. Lehet, hogy azt mondta, hogy menjen ki a konyhába – aztán neje őnagysága vagy felemelte a sodrófát, vagy nem –, de nem mondta, hogy nem nő. Lehet, hogy azt mondta, hogy a nő ne járjon egyetemre, meg ne legyen író, költő, vájár és hadügyminiszter, de nem mondta, hogy nem nő.

„A »nő« kifejezés egyre inkább szitokszóvá válik, azokat pedig, akik használják, egyre gyakrabban vádolják meg transzfóbiával.”

Hát, ehhez képest a nők után füttyögő melós egy nőjogi harcos, és az igazság és védelem bajnoka. A füttyögés ugyanis azt jelenti: „Tök jó nő vagy, kisanyám, megvitatnám veled kettesben a svéd drámairodalom helyzetét.” Tehát nő vagy. S nem is akármilyen!

Női író? Női magazin? Női problémák?

Gyűlöletkeltés és szélsőség!

Most őszintén, nem volt jobb, amikor előreengedték, és virágot kapott?