Lévai Anikó amúgy sosem akar a közélet középpontjába tolakodni. Ha olykor róla szól egy-egy híradás, az rendszerint valamilyen jótékonysági megmozdulással kapcsolatos. Ezt pedig – finoman szólva – méltatlan dolog gúny tárgyává tenni, hozzászámítva azt is, hogy nőről van szó, egy ötgyerekes családanyáról.

Takács Istvánnak az vele a baja, hogy – valószínűleg szintén egy jótékonysági rendezvényen – a miniszterelnök felesége fát ültetett, előtte viszont a szervezők egy műfüves szőnyeget terítettek a gödör szélére, hogy óvják a cipőjét. Ő pedig rálépett. Ez volt a „bűne”, ezért kellett őt többször is Orbán Viktornénak gúnyolni. Utalva arra, hogy egy ilyen nagy embernek nehogy sáros legyen már a cipője. Jaj, jaj. Az ember – nem feltétlen jóindulatból – ilyenkor azt kívánja a szerzőnek, hogy nagyobb öröme sose legyen.

Igaz az is, nem biztos, hogy véletlenül éppen egy egykori reménybeli DK-s próbált Lévai Anikón fogást találni. A DK-sokról ugyanis köztudott, hogy lényegében mindenhez van gyomruk, ha ártani, gyűlöletet szítani vagy éppen hatalomhoz jutni akarnak. A rasszista Jobbikkal való stratégiai szövetségkötéstől kezdve a magát jobboldali, keresztény-konzervatívnak mondó Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölti támogatásáig. Hogy a járvánnyal kapcsolatos botrányos, egészség- és életellenes megnyilvánulásaikból most ne soroljak föl egyet sem.

Pontosítok, Gyurcsányéknak valóban szinte mindenhez van gyomruk, de egy dologhoz biztosan nincs: egy levegőt szívni azzal a Takács Istvánnal, aki megalakította nekik a Demokrata Pártot, majd amikor az MSZP Demokratikus Koalíció nevű platformja betelepedett az új szervezetbe, és saját képére formálta át, úgy köszönték meg Takácsnak a közreműködést, hogy a lába sem érte a földet. Szóval Takács még nekik is büdös.

Persze senki nem mondta, hogy a gyurcsányisták Grál-lovagok lennének, de a jelek szerint van egy bizonyos szint, ami már nekik is sok. S az sem nagyon érdekelte őket, hogy ezzel emberüket az utcára teszik. Úgy fest, Takács István – aki elmondása szerint 27 éve ismerte Gyurcsány Ferencet – valamit nagyon elszúrhatott a DK-soknál, hogy még azok is kitették a szűrét a soraikból, akik számára éppen kedveskedni akart azzal, hogy megalakította azt a pártot, ahol zökkenőmentesen folytathatták a politizálást.

Ekkor 2011-et mutatott a naptár. Az azóta eltelt tíz évben Takács mindent megtett, hogy a kívülállóknak is megmutassa, hogyan is viselkedhetett anno a komcsi haverjai között, hogy ennyire kiutálták.

Eztán a Fidesz politikai köreit szemelte ki zsákmányszerzésre Budapest XVII. kerületében. Behízelegte magát a fiatalon elhunyt polgármester, Riz Levente bizalmába, akinek révén még álláshoz is jutott egy iskolában. A polgármester jó cselekedetét úgy hálálta meg, hogy – finoman fogalmazva – tájékoztató információkat juttatott el munkaadójától a polgármesternek. Nem csoda, hogy itt is kitelt a becsülete, de az akkor még ereje teljében lévő városvezető révén egy újabb iskolába kerülhetett portásnak.

Takács István csak egyet felejtett el. Hogy Riz Leventének a politikai főnöke Orbán Viktor. Ha tehát nincs Orbán Viktor, akkor fideszes polgármester sincs, és állás sincs. Látható, hogy Rákosmentén úgy dühöngött az orbáni kirekesztő diktatúra, hogy rendre segítették a komcsi elesettet. József Attila intelmét megfogadva: „Testvér, segítsd a lebukottakat.”

Ezek után Takács veszi a „jó ízlését”, és Orbán Viktor feleségén köszörüli a nyelvét. Nem Orbán Viktoron élcelődik, ami, ugye, akár férfias cselekedet is lehetne, naponta komcsi lakájok sokasága igyekszik keményen szembemenni vele. Takács erre képtelen, ezért gúnyolódik valami olyasmin, ami számára testre szabott, s ami egyébként szóra sem érdemes.

Egy konzervatív politikai publicistának ritkán adatik ok arra, hogy megveregesse a DK vállát. Azzal a tettükkel azonban, hogy ajtót mutattak egy ilyen jellemtelen alaknak, ezúttal be kell lássam, kiérdemelték.

Takács István, a Demokrata Párt elnöke

(A kép forrása: Facebook)