Ez annak kapcsán derült ki, hogy Dunai Mónika tegnap a parlamentben azonnali kérdést intézett a kormányhoz.

Soltész Miklós válaszában felidézte a miniszterelnök-jelöltek második vitájában Gyurcsánynénak a közelmúltban elejtett – jó szándékúnak nehezen nevezhető – mondatát is, hogy a hatpárti ellenzéki összefogás jelöltjei mit csináltak 2006-ban, amikor Gyurcsány őszödi beszédének hatására kirobbant, hónapokig tartó tömeges tüntetéseket totális rendőri erőszakkal verték szét. „Gergő a kormánynak volt tanácsadója” – emlékeztette a hallgatóságot, mintha szét akarta volna teríteni a szörnyűséggel kapcsolatos felelősséget az érintettek között.

Soltész kiemelte, Karácsony ezért az alkalmazásért 2002 és 2008 között havi 350 ezer forintot kapott. Emlékezhetünk, akkor a minimálbér 50 ezer forint körül mozgott. Ez most azt jelentené – a jövő évi tervezett minimálbérre vetítve –, hogy ma ezért a munkáért hozzávetőlegesen 1,4 millió forintos bért kaphatott volna. Dunai Mónika szerint lényegében annyi dolga volt, hogy „figyelemmel kísérje az eseményeket és konzultáljon”.

A munkát azonban nemcsak ezért tehetjük nyugodtan idézőjelbe. Soltész ugyanis elmondta: „Az Igazságügyi Minisztérium kikereste a szerződést. Kiderült, hogy írásban megvalósult teljesítésnek nincs nyoma. Az akkori főnökét kellene megkérdezni, Gyurcsány Ferencet és a mostanit, Gyurcsány Ferencet a végzett munkájáról.”

Karácsony tehát már akkor sem volt a munka hőse, miniszterelnökségi időszakában sikeresen ellébecolt úgy egy évtizedet, hogy semmiféle nyoma nem maradt annak, hogy ott akkor ő bármilyen munkát végzett volna. A fizetését azonban nem felejtette el sohasem fölvenni.

Mint tudjuk, ez idő alatt a Corvinuson tanított doktori és nyelvvizsga nélkül. Ott 218 ezer forintot kapott havonta, aminek persze rá jellemző módon, csak a felét vallotta be. Sőt, még a Mediánnál is dolgozott vagy kutatott, hogy onnan is felvegye a fizetését. Jellemét jól mutatja, hogy nem létező doktori fokozatát életrajzában következetesen feltüntette, ahogy a nem létező nyelvvizsgáját is. Az Oktatási Hivatal vizsgálatából viszont kiderült, hogy ezek hiányában sem adjunktus nem lehetett volna, mi több, nem is oktathatott volna a Corvinus egyetemen. És persze nem tehetett volna zsebre az évek során itt is több tízmillió forintot.

Elszomorító, hogy ezt a hihetetlenül link, munkakerülő, de önös érdekből – felső kapcsolatait kihasználva – szívesen ügyeskedő hamiskártyást a nagyszerű szocialisták előbb Zugló első emberének, majd miután megúszta, hogy elássák, főpolgármesternek jelölték. A budapestiek pedig azért választották meg, mert hittek az MSZP által belé helyezett bizalomban.

Azóta viszont tapasztalhatják, hogy a budapestieknek és az agglomerációból érkezőknek egyaránt megnehezíti az életét a sok dugó, láthatják, hogy kétéves regnálása idején Budapest csak mocskosabb lett, mint valaha volt és folyamatosan romlik a főváros közbiztonsága is.

Az is elkeserítő, hogy míg az embereknek a nagy része a járvány ellen küzdött, addig ő leginkább az előválasztási kampánnyal foglalkozott.

Most is ezt csinálja. Márki-Zay Péterrel alkudozik, hogy ő legyen a gyurcsányisták miniszterelnök-jelöltje.

Budapest keze alatt leromlott állapota jól mutatja, milyen lenne Magyarország, ha ő lenne a miniszterelnök?

Láthattuk, a munka és az emberek – akiknek „érdekében” végül most is betölti a közbizalmi funkciót és még ennél is többre vágyik – Karácsonyt soha nem érdekelték. Annál jobban a hatalom és az ingyen élés.