Természetesen nem, s ezen jogszakmai álláspont mellett a teljes jogásztársadalom lényegében egy emberként letette a garast. Minderre azért volt szükség, mert Vörös Imre volt alkotmánybíró és Fleck Zoltán jogász, a ELTE tanára, az egyetem Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének vezetője is az ezzel ellentétes álláspont képviseletében lengeti a zászlót. Mindezt azért, hogy ha véletlenül a 2022-es választáson a baloldal győz, de csak feles többséggel, akkor is legyen képes úgy szétverni a Fidesz által emberközpontúvá felépített jogrendszert – rezsicsökkentéssel, alacsony adózással, családtámogatási rendszerrel –, hogy azt ők kényük-kedvük szerint megváltoztathassák, s olyan megszorítós, embertelen életkörülményeket teremthessenek, amelyek miatt az emberek 2010-ben elzavarták őket.

Ugye a magát jogászként aposztrofáló Fleck előbb azt mondta: „Nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.”

Aztán jött a pénteki miniszterelnökjelölt-jelölti vita az RTL Klubon, ahol ezt az álláspontot az egyik jelölt humbugnak nevezte. Facebook-oldalán megszólalt Fleck Zoltán is, aki – láss csodát – mintha már nem is akarna feles többséggel Alaptörvényt módosítani. (Dehogynem.) Most azonban másfajta megközelítést alkalmaz: Azt írja, „egy alkotmány nem úgy keletkezik és nem olyan szándékú, mint a jelenleg hatályos, amely konszenzus nélkül”. Fleck Zoltán úgy tesz, mintha nem hallott volna a feles és a kétharmados felhatalmazás közti különbségről. Demokratikusan úgy lehet alkotmányozni, ha a kétharmados többséget az állampolgároktól megkapja a hatalomra került politikai erő. Más esetben pedig úgy, hogy nem kapott ugyan kétharmadot, de a parlamentbe bejutott pártok közül talál annyi szövetségest magának, amelyekkel már meg lehet teremteni a kétharmados többséget.

Jelen esetben a Fidesz–KDNP pártszövetség 2010 óta önállóan rendelkezik ezzel a mandátummennyiséggel, tehát minden feltétel adott volt ahhoz, hogy legálisan, megfelelő mennyiségű állampolgár támogatását bírva megalkothassa az Alaptörvényt.

Fleck Zoltán most baromi demokratikus akar lenni. Arról beszél, hogy a jogászi szakértelem némi háttérbe szorításával ki kell engedni az alkotmányozást „a mérvadó és nem mérvadó jogászok szobáiból”. „Ezt nevezhetnénk alkotmányos forradalomnak is. (...) Nem csak a most ellenzéki pártok, hanem minden demokratikus értékrendszerű polgár vegyen részt egy alkotmányozási folyamatban. Minden polgár egyforma eséllyel. Ebben segítsenek a mérvadó szakemberek, de a folyamat politikai természetű. Ne akarjon senki sima többséggel alkotmányozni! De ne tekintsük a Fidesz alaptörvényét alkotmánynak. Egy alkotmány megalkotásához a kétharmad sem elég, ne legyen elég semmilyen parlamenti többség. Ekkor lehet köze egy demokratikus politikusnak egy mesterségesen dezintegrált ország politikai közösséggé integrálásához.”

Fleck agyszüleménye nem más, mint fából vaskarika. Maga a káosz, amit Gyurcsány már korábban megjövendölt arra az esetre, ha ne adj’ Isten a baloldal átvenné a hatalmat. Szerinte ha minden választót alkotmányozásra szólítunk föl, akkor az rendkívül demokratikus. S ha az eléjük kvázi népszavazásra terjesztett dokumentumot elfogadják, akkor azzal kukába dobható a Fidesz–KDNP törvényesen megalkotott Alaptörvénye.

Fleck mindent megtesz tehát, hogy a jelenlegi Alaptörvényt semmisnek minősítse. Ehhez azonban senkinek nincs joga, csak annak, aki rendelkezik a megfelelő jogi felhatalmazással. Ezért akarja a jogászi szakértelem némi hátérbe szorítását, ezért emleget forradalmat, ahol nem számít semmi, csak a politikai akarat, amely politikai túlerővel és külföldi támogatással (Brüsszel, Soros) akarja legyőzni a jogállami rendet. Magyarán feles többséggel a kétharmadot igénylőt. Akárhonnan közelítünk a lényeg felé, ez a törvényesség lábbal tiprása.

Ha a Fidesz tenne hasonló javaslatot, akkor már hívnák is be az ENSZ–csapatokat. Hagyjuk már a néphülyítést. A hülyék egyébként is a túloldalon járnak.