A vita a Facebookon folytatódott. Dobrev egyebek között ezt tette közzé ott az adás után. „Karácsony Gergely azt írja ma a Facebookon, hogy “humbug”, amit az orbáni alaptörvény feles többséggel való eltörléséről mondok.

Ezt mind a tegnapi [pénteki] vitában, mind a mai posztjában azzal támasztja alá, hogy Vörös Imre volt alkotmánybíró valójában nem is azt állítja, amit én erről a vitában mondtam. Tegnap este a vita után aztán kaptam egy sms-t Vörös Imrétől, fel is hívtam rögtön az alkotmánybíró urat és megkérdeztem tőle, hogy igaz-e, amit jelölttársam mond erről. Vörös Imre nagyon egyértelműen azt mondta, hogy minden úgy van, azt mondja és gondolja ma is, ahogy én őt idéztem, az álláspontja egy cseppet sem változott! És arra is felhatalmazott, hogy ezt elmondjam bárkinek!”

Karácsony a poszt alatt a következőt reagálta: Ami a nagyra becsült Vörös Imre széles körben vitatott álláspontját illeti, ő maga a következőket nyilatkozta nemrégiben: „Az elméletnek kellett a golyót elgurítania. A téma most már – ha úgy tetszik – kint van az utcán. Nyilván ennek is tudható be, hogy sok-sok rossz megfogalmazás is kering a közbeszédben. Ilyen például a „feles többség”, aminek használata elkerülendő lenne, mert rossz szóhasználat, egyszerűen butaság. Ha ugyanis bárki csak a szavazatok felével rendelkezik a parlamentben, az maga a patthelyzet. ... Elfogadjuk, hogy nem kell „asztalt borogatni” – mi sem azt javasoljuk –, de egyértelművé kellene tenni a változtatás hozzávetőleges határidejét.”

Vörös Imre ellentmondásainak boncolgatásába most ne menjünk be, az legyen az ő lelkiismereti kérdése. Elég nagy galibát okozott már eddig is.

Karácsony Gergely reagálása azonban figyelemre méltó. A főpolgármester ugyanis a jelek szerint ellene van a törvénytelenségnek. Ebben a munkamegosztásban Karácsony a jó ember, mert be akarja tartani a törvényességet, Dobrev pedig a rossz, mert őt egyáltalán nem érdeli a jogállamiság, lerombolna, elpusztítana mindent, ha kormányfőként – ne adj’ Isten – útjába állna.

Csakhogy ebben a párosításban eleve mulatságos bármelyikükről is a „jó” minősítéssel élni. Dobrev Klára ugyanis – nem kétséges – a gyűlölet fokozására használja föl a feles többség „alkotmányozó” erejét, hogy minél többen szavazzanak rá az előválasztáson. Azt remélve, hogy amit az „Orbán csinált, azt mindent el kell pusztítani” jelszóval több szavazót képes maga mögé állítani. Mindezt kellő fejhangon visítozva teszi, hogy szenvedélyes kormánygyűlölete még érzékelhetőbb legyen. Hogy tényleges hatalmi helyzetben is megtenné e azt, amivel a teljes magyar jogásztársadalom szemben áll, az kérdés. (Szerintem igen, mint mondta: „nem remegne meg a kezem”.)

Karácsony is csak látszólag más kávéház. Ebben a konfliktusban könnyű a jófiút eljátszani, hiszen a jogászi szakmában fel sem merül másfajta lehetőség. Sőt a hétköznapi választók jogérzéke is a békességet, a törvényesség megtartását igényli. Tehát az ő politikai pecsenyéje ezzel az állásponttal sül pirosabbra. A rövidtávú érdeke az, hogy miniszterelnök-jelölt legyen, legyőzve legnagyobb riválisát, Dobrev Klárát. Neki most ennyi elég, s jófiúságát ez az álláspont szolgálja legjobban.

Csakhogy Karácsonynak eddig alig volt olyan kijelentése, amit pár nap múlva ne cáfolt volna meg a valóság. Nem véletlenül ragadt rá a „kis hazudós” főpolgármester állandó jelzője. Arról nem szólva, hogy a jelöltek között ő az egyetlen politikai aktor, aki mögött lényegében semmiféle politikai erő nincs. MSZP? LMP? Párbeszéd? Ugyan már! Jelentéktelenek, arról nem szólva, hogy mind Gyurcsány zsebében vannak.

Ergo még az is lehet, hogy Karácsony – miniszterelnökként – egy gyenge pillanatában úgy döntene, be akarja tartani a jogállamiságot. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy Gyurcsány engedné neki. Sőt! Karácsony már eddig is bizonyította, hogy rossz főpolgármester, s a fővárost is a háttérben főnöke, Gyurcsány irányítja. Azért olyan koszos, mocskos, azért van tele hajléktalannal, közlekedési káosszal, hogy a vezetés morális sötétségét ne is említsük.

Ilyen háttérrel hiába akar valaki jófiút játszani. Budapest lezüllött állapota pontosan mutatja, milyen lenne az ország, ha a főpolgármester kapna jogot ahhoz, hogy gondoskodjon a jövőjéről.