Ez a terve persze már az elején megbukott, amikor Orbán Viktorral kapcsolatban párttitkár-mentalitást emlegetett.

Gyurcsány pofátlanul azokra a párttitkárokra utalt, akik a rendszerváltás előtt sokáig az MSZMP, később az MSZP teljhatalmú politikai helytartói voltak. Olyan kiskirályok, akiknek nem lehetett ellentmondani. Ilyennek szerette volna beállítani Orbánt, csak az a baj, hogy – tőle megszokott módon – ezzel a lényeget hamisította meg.

A párttitkárokat, illetve a pártállami rezsim vezetését ugyanis soha senki nem választotta meg. Egyszerűen odadobták őket a népnek, hogy nesztek, itt vannak, eszi, nem eszi, nem kap mást. A párttitkároknak való feltétlen engedelmességről a szovjet szuronyok és a hajnalban érkező fekete autók gondoskodtak. Ha valakiknek, akkor ezeknek a kommunista párttitkároknak lehetett végzetes önbizalomhiányuk, ezek voltak képtelenek a nemzet egyesítésére, nem pedig Orbánnak, akit háromszor választottak meg a magyar emberek az ország élére, méghozzá kétharmados többséggel.

Ez az igazi sokszínűség, nem pedig az, amit a különféle baloldali, liberális pártokból összesöpörtek a hatalom megszerzése érdekélben. Hozzáerőltetve azt a szélsőjobboldali pártot is, amely eredetileg éppen azért jött létre, hogy Gyurcsányt kitörölje a politikai életből.

Fletó parlamenti beszédéből az is kiderült, mennyire lenézi a vidéki embereket. Orbánt a „vidékről jött, a grundon küzdeni tudó” verőlegényként emlegette, de – mint mondta – a bajkeverők előbb-utóbb a falusi lakodalmak és a falusi búcsúk szélén találják magukat.

Gyurcsány nem akarja észrevenni, hogy a magyar emberek sokszínű közössége éppen őt nyilvánította bajkeverőnek. Ő az igazi verőlegény, aki eleve csalással jutott hatalomra, aki képes volt véres leszámolásba hajszolni a rendőrséget a békés, fegyvertelen emlékezők ellen, s akit tíz éve úgy zavart el a nép, hogy azóta még strómanjain keresztül sem tudott visszakapaszkodni a hatalomba.

A jogállam „alázatos szolgája” jelöltjein keresztül most is rendszeresen alkotmányos puccsot emleget, mert tudja, ha esetleg ez a szivárványkoalíció valamilyen csoda folytán mégis összekapar egy feles többséget, akkor az Alaptörvény értelmében szűk lenne a mozgástere. Ezért mint falusi bajkeverő egyszerűen meg akarja taposni, szemétbe akarja dobni az Alaptörvényt. Miközben azt harsogja, hogy Orbán nem elég bátor ahhoz, hogy népszavazáson méresse meg az alkotmány támogatottságát. 2011 óta két olyan választás volt Magyarországon, amelyen kétharmaddal emelték hatalomba a miniszterelnököt. Kell-e ennél nagyobb, demokratikusabb megerősítés, tessék mondani?

Gyurcsány azt mondja, hogy a kormány nem szabaddá tette az életet, hanem „valójában odalöktek bennünket koncként, indulat és harag tárgyában”.

Nyilván Brüsszel támadása miatt gondol minket koncnak, mert neki fontosabb lenne a nyugati mainstreamnek való megfelelés, mint a migráció következetes feltartóztatása, a genderlobbi térnyerésének megakadályozása vagy gyermekeink védelme az LMBTQ-lobbi ellen.

Gyurcsány úgy beszél, mintha nemzetellenes elképzelései mögött ott tudhatná a magyarok döntő többségének támogatását. Ahogy asszonya fogalmaz, a sokak Magyarországáét. Pedig nincs ott. Még a baloldali szavazók jó része is ellene van annak, amit Brüsszel ránk akar erőltetni.

Kedves Feri! Ha valami, akkor ez az igazi párttitkár-mentalitás, aminek te vagy az igazán veretes hazai képviselője.

A lényeg pedig az, hogy Orbánt nagyon nem sikerült megaláznia a parlamenti beszéddel. Saját magát azonban annál inkább.