Nemrég megjelent egy neves női magazinban egy interjú egy hiper-szuper, ízig-vérig XXI. századi, radikális feminista nővel, Murinai Angélával. A blogger, akinek sikerült két könyvet is írnia, lépten-nyomon hirdeti az igét, miszerint erre a csúnya, rossz, haldokló bolygóra felelőtlenség gyermeket szülni. Azonban nem Angéla az egyetlen, aki ezt a gondolatot a realitás legfelsőbb fokának tartja, egyre több nőtől és világvége-rettegőtől hallom ezt a távolról nézve is ezer sebből vérző elméletet.

De ez persze megint csak a felszín kapargatása vagy éppen a hidegrázás közepette a legmelegebb takaró azoknak, akik így vagy úgy, de szeretnék elkerülni a családalapítást. Még mielőtt bárki félreértené, valóban nem kell mindenkinek családot alapítania, sőt mi több, biztosan mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, aki ismer olyat, akinek hát... nem igazán való a gyerek.

Na, de térjünk vissza a nőiség magasiskolájába, ahová csak a rövid hajú, trendből őszülő liberális, felvilágosult bölcsészelit tud eljutni. Merthogy ők az elit. Ők már vittek borsodi cigány lányoknak tampont, mentették már meg a szomszédjukat az asszonyverő férjüktől, és persze mindenkor ők a tűz az otthonban, akik nemcsak a szűk családról, hanem a távoli rokonokról is gondoskodnak.

Nem. Ezeknek a nőknek a legnagyobb erényük, hogy csak a saját elitjüknek írnak, hozzájuk szólnak, és azon túl, hogy felbujtanak még néhány lappangó frusztrációval rendelkező nőt, egyszerre könnyítenek is magukon, ugyanis kiadják a saját dühüket. Ez mind szép és jó, mindenki azt tesz, amit akar. De itt a probléma az, hogy ez nem a nőiségről szól. Ez róluk szól, a dühükről, az elnyomott haragjukról és az elképesztő méreteket öltő klímapánikról, ami gyakorlatilag a színtiszta, az egyénen brutálisan elhatalmasodó halálfélelem. Amit pedig egy megfelelő pszichológus ezer okra visszavezetve, hosszas terápia keretében sikeresen ki tud kúrálni az emberből, persze ehhez meló kell, meg ez nem annyira menő dolog, mint megideologizálni a neurózisainkat. Az is érdekes számomra, hogy a legtöbb embernek, akitől ezt hallom, van már gyereke, köztük Angélának is. De biztos erre is van válasz, tizenöt éve még lehetett szülni, ugye, öt éve már nem... vagy valami ilyesmi.

A kiegyensúlyozott nő nem ilyen, az tudja, hogy az ordításra nem a még hangosabb ordítás a válasz, tudja, hogy a férfienergiákat csak női módszerekkel lehet oldani, hiszi és képviseli azt, hogy a nőiség különböző megnyilvánulásokban képes csodákat létrehozni, hogy a legkeményebb követ is elmozdíthatja a szüntelenül áramló, minden résbe bejutó folyó. Ehhez a varázsláshoz nem kell semmi, csak hagyni, engedni, és merni nőnek lenni. És talán leginkább hinni, magadban, Istenben és akár a gyermekedben, hogy a megfelelő neveléssel talán te magad hozod a világra azt az embert, aki annyi mindenkinek segít majd, vagy aki választ talál az emberiség jövőjével kapcsolatos legaggasztóbb kérdésekre.