A 444.hu az egyik újabb betűhalmazában az orbánozásra szomjúhozó réteget ismét értesíti, hogy a kormány azokat a zenekarokat és előadókat támogatja egy közel százharminc állomásos koncertsorozaton ősszel, akik nem szidják, nem gyalázzák, és nem az ő, illetve az ország érdekei ellen vannak. (Ákossal, Nagy Feróval és a Tankcsapdával hacacárézza végig az országot ősszel a kormány. 2021. 08. 28.)

Ez valami elképesztően, döbbenetesen felháborító és fura – legalábbis így gondolhatja Ildikó, Bea, Gábor és Irénke néni, aki amikor a pénztárhoz áll a Tescóban, a barátnője kosarát mindig a földre teszi, és foglalja neki a helyet – miáltal mások nem tudnak oda beállni –, valamint Lajos, aki a lakógyűlésen mindig a közös képviselő ellen szavaz, mert egyszer régen összeveszett vele a lépcsőházban.

Döbbenetes, hogy a haladók mennyire imádják ezt a függetlenség szlogent. Mi még nem jutottunk el erre a szintre. Ha Bródy Márki-Zay Péterrel fotózkodik, Bada Dada KariGerivel, és Bárdos Deák Ágnes a Magyar Narancsba ír, az független, ha Nagy Feró Orbánnal, akkor nyal a politikának. Értjük, majd igyekszünk megtanulni.

A hozzászólásokból azt is megtudhatja az ember, hogy ezek a zenészek, akik egy ilyen jellegű rendezvénysorozaton részt vesznek, a fellépésükért pénzt kapnak, tehát őket megvették. Ami aljas dolog. Ezek az emberek „eladták” magukat.

Ezen legfőképp Jenő háborodik fel, aki mint vízvezeték-szerelő akkor is elkéri a kiszállási díjat, akkor is pénzt kér, ha nem tudja megjavítani özv. Nyerges Aladárné bojlerét, mert már nem kapható hozzá alkatrész, az egész mehet a kukába.

Na, de ez még semmi!

Az internet és a közösségi média világában – amelyben félnapos elmerülés elegendő ahhoz, hogy az ember végképp kiábránduljon a demokrácia intézményéből – azt is írják, hogy ha más nézetet képviselsz egy hozzászólásban, akkor te nem vagy más, mint egy bérkommentelő.
Azt hiszem, már tettem róla említést, de szeretném ismét leszögezni: a mai ember túl sok ideológiával találkozik. Túl sokat filozofál. Feleslegesen.

A hétvégén rengeteg gyorsan dobolós és kiabálós számot hallgattam, és megfigyeltem, hogy a legtöbb ilyen dalban politikusok, milliárdosok, multicégek és hasonlók ellen hadakoznak terpeszállásban.

Különös, mert egy gitárosnak vagy dobosnak vajmi kevés ráhatása van egy miniszter életére. Ha már a rossz ellen hadakozunk, miért nem arról énekel valaki, hogy ha rálépsz a másik lábára a villamoson, legalább mondd azt, hogy elnézést, vagy hogy mindenki adja vissza a barátja CD-jét?

Aztán megfejtettem. Ez nem lenne népszerű. Tudniillik a közönség sem akarja visszaadni.

Az ideológia nem az egyszerű átlagembernek való. A kisember minek gyötri magát vele? Még gyerekkoromban is ha valaki olyat mondott, ami a másiknak nem tetszett, vagy felháborította, akkor azt mondták rá: „Barom.” Nagyapám még cizelláltabb, polgáribb, sőt, hogy a mai kifejezéseket keverjük a régiekkel, akár így is mondhatnánk: „posztdzsentri” világban szocializálódott, s az ő korában ezt még így mondták: „Uraságod egy barom.”

Ma ezt hallom (a barom mellett, mert azért az nem tűnt el teljesen): bérkommentelő.
Nézegettem a szót már sokszor. Ízlelgettem. Ezt mégis hogy gondolja az illető? Van a kommentelésügyi minisztérium, ott kiadják az utasítást, s a minisztérium kiküld embereket a net világába kommentelni?

A bértollnokot már megkaptam magam is, az régi dolog. Különben ez is miféle marhaság? Ilyen alapon lehetne bérbuszvezető, bérparkettázó és bértaxisofőr is. Azok ráadásul jóval többet is keresnek.

Meg vannak az emberek hülyítve ezekkel az ideológiákkal. Egy ismerősöm e szókkal küldte el melegebb éghajlatra az egyik lányt: „Te kultúrmarxista!” Agybaj! Gyerekkoromban még az lett volna, hogy „ostoba liba”. Nagyapám korában meg az, hogy „magácska egy liba”. A „nagyságos asszonyom, kegyed méltóztatik egy ostoba liba lenni” szerintem azért régen sem volt. Ez túlzás. Azért régen tudták az emberek, hogy hol a határ. Nem úgy, mint ma ezzel a bérbaromsággal. S hogy kik jönnek ezzel mindig? Nem titok. A béridióták.