Irán 1998-ben már összevont kétszázezer katonát a közös határon, hogy szétcsapjon a radikális szunnita felkelők között, ahogy azt az elmúlt években az Iszlám Állammal tette. A katonai beavatkozás egy hajszálon múlt. A síita Iszlám Köztársaság nem akarta tovább tűrni a talibán kegyetlenkedését a szintén síita hazara népcsoporttal szemben. A hazarák még a mongolokkal érkeztek Afganisztánba, és megszenvedték a szunnita tálibok uralmát. Teherán most még csak felméri a helyzetet, kivár, és egyelőre sem kritikát, sem elutasítást nem fogalmazott meg Mullah Baradar tálib hatalomátvételével szemben. Nyilván ügynökeik figyelik a politikai status quót és a síita kisebbség helyzetét. Iránt nyilvánvalóan örömmel töltötte el az amerikaiak kivonulása Afganisztánból és Irakból, mivel a kialakult hatalmi vákuumból profitálhatnak. Nem kétséges, hogy Irán támogatni fogja a síita hadurakat, hogy befolyást szerezzen a Hindukusban.

Üzbegisztán viszont aggódva figyeli az eseményeket, mivel az Üzbég Iszlám Mozgalom (IMU) nevű terrorszervezet, amely az al-Kaida szövetségese, most komoly támogatásra számíthat a talibán oldaláról. Afgán kiképzőbázisokon készíthetnek fel üzbég radikálisokat terrortámadásokra, a zsákmányolt fegyverekből pedig elláthatják az IMU harcosait. Az üzbég maffia is komolyan kooperált a tálibokkal, az országba érkező drogok szinte mind Afganisztánból származnak. A talibán tavaly 460 millió dollárt zsebelt be a drogkereskedelemből.

Tádzsikisztán is aggódik, mivel számos tádzsik harcol a tálib lázadók soraiban. Kézenfekvő a gondolat, hogy a radikalizmus könnyen átcsaphat a határon, és létrejöhet egy helyi, tádzsik talibán mozgalom. Amikor megszerveződött az Iszlám Állam (IS) nevű terrorszervezet, 2000 tádzsik csatlakozott hozzájuk. Nemcsak agymosott fiatalok, hanem katonatisztek és titkosszolgálati szakértők is, akik nagyban hozzájárultak az IS kezdeti sikereihez.

Ám nemcsak a talibán jelent akut fenyegetést Afganisztán szomszédai számára, hanem az IS-Khoraszán (ISK), az Iszlám Állam közép-ázsiai szárnya is. Az ISK a tálibokat is ellenségnek tekinti, mivel szerintük ők túl liberálisok. A tádzsik kormány engedélyt adott Kínának, hogy katonai támaszpontot létesítsen az afgán határ közelében. Ezzel komoly támogatást nyújt Pekingnek, hogy felléphessen a talibán és más terrorszervezetek ellen, amennyiben azok veszélyt jelentenének az ujgurok lakta területen Kínában, valamint a tádzsikok nyilvánvalóan részesülnek kínai hírszerzési adatokból.

Az ISK miatt aggódhat Pakisztán is, ám nekik ott van még az afganisztániakkal szorosan együttműködő Tehrik-e-Taliban Pakistan, azaz a helyi tálibok szervezete. Iszlámábád tarthat egy újabb hatalmas menekülthullámtól is, amint az a talibán első hatalomátvételekor történt. A menekülttáborok a végén mint állam az államban működtek: fegyver- és drogkereskedelem, prostitúció és toborzás folyt a százezrek által lakott sátortáborokban. Most a várakozás idejét éljük, kiderül, hogy mit lép a talibán, ha az utolsó amerikai is elhagyja Afganisztánt. Az fogja meghatározni a szomszédos országok jövőbeni politikáját is.