Augusztus 20-án arról írtam, hogy „Szent István büszke lenne ránk”, hiszen felfoghatatlan kihívásokkal teli ezer év után Magyarország itt van, és nemcsak itt van, hanem erős is.

Magyarországot alapvetően büszke és értelmes emberek lakják. Olyan magyarok, akiknek jelent valamit az a szó, hogy haza.

Van azonban egy kisebbség, amely idegesítően hangos tud lenni. Ők annyiban részei az országnak, hogy ide szól a lakcímkártyájuk, de a nagy közös egységért egyáltalán nem akarnak tenni. Hogy miért ilyenek, arra több magyarázat is létezik.

Kezdjük a politikusokkal, akiknek értem is, meg nem is a viselkedését, hiszen lehet valakivel aktuális ügyekben, világnézeti dolgokban egyet nem érteni, de gúnyt űzni Szent István örökségéből, és viccet csinálni az ünnepből megbocsáthatatlan.

Nem is érdemes konkrét neveket írnom, mert szinte mindegyik baloldali pártban volt olyan, aki az államalapítás ünnepét arra használta fel, hogy szétcsessze a többség örömét. Szűk körben ez sikerülhetett is, de Budapest utcáit járva szerencsére a magyarok jelentős részét egyáltalán nem érdekelték ezek az undorító hergelések.

Az a baj amúgy a parlamenti ellenzékkel, hogy már tényleg annyira ellenzékként működik, hogy a józan eszét is elvesztette. Nincsenek üzenetek, értékek, mindent átvett a kemény magjuk értelmetlen tüzelése. Értem, hogy ez bizonyos rétegben működik, de abból, hogy valaki kiváló bohóc, még nem következik egyenesen, hogy tudná irányítani az országot. A múltban már láttunk erre példát.

Távol álljon tőlem, hogy a baloldali politikusoknak adjak tanácsot, de lehet, hogy érdemes lenne nem állandóan fullba nyomni. Tuti, hogy a jóérzésű emberek felé szimpatikus gesztus lenne legalább a nemzeti ünnepeket nem szétverni. Csak egy tipp.

A következő meglátásom is sajnos alapvetően a politikából indul ki. Érdékes néha egy kicsit figyelni az emberek reakcióit, elkapni félmondatokat. Augusztus 20-án több rendezvényen is ott voltam mint szemlélő, és akaratlanul is hallottam, hogy miről beszélnek honfitársaim. Az egész napos tapasztalatom teljesen pozitív volt, de a tűzijátéknál valami elszakadt.

Szeretem a tűzijátékot, amikor lehetőségem van rá, személyesen meg is tekintem. Két okból is: az egyik, hogy gyönyörű, a másik pedig, hogy százéves hagyománya van, és része nemzetünk államalapítási ünnepének.

Idén kifogtam egy nem túl szentimentális csapatot, akik folyamatosan kommentelték az eseményeket.

„Mennyibe kerül ez?”

„Miért van erre szükség?”

„Szegényeknek kellett volna adni ezt a pénzt!”

„Kórházakra kellett volna költeni.”

„Ebből is lopnak!”

„Ennyi volt?”

„Sz*r volt!”

Igazából csak azt nem értettem, hogy ha ennyire borzasztónak élték meg az egészet, akkor miért jöttek el? Miért nézték meg? Mit kerestek ott?

Fontos feladat, hogy mi, normális, jóérzésű többség ne engedjük, hogy még nagyobb teret nyerjen a fikakultúra. Hangosak, és összekennek mindent a mocskukkal, legyünk jobbak.