„Nincs középút”. Ez a dal címe. Ezt hallgatom. És eltöprengek azon, hogy mennyire nem értik ezt egyesek. A politikában semmiképp nincs. (A harmadik utasság nem egészen ugyanazt jelenti.) A politikában érdekek vannak, és az ellenségem ellensége a barátom elv. Mert csak ez működik. (Sokan nem értik pl., hogy a kurucok miért barátkoztak a törökkel. Nos, ezért.) A politika az élet harcainak nagybani terepe, és ott is ugyanaz működik, ami az ember egyéni szintjein.

Nincs középút.

Mennyiszer látta az ember, hogy a valamiért csalódott kormánykritikus hogyan kezdi megosztani pár hónappal később a Telex cikkeit. Ó, hány ex-Jobbikos életében láttam ezt! Egy ideig együtt megy a Trianon meg az Ismerős Arcok az Orbán lop szövegekkel, majd egy idő után a Trianon eltűnik, csak marad a Telex-Index-24.hu, majd nemsokára megjelenik a Pride. És ha elfelejti leszedni a pár évvel korábbi posztjait, és valaki rákérdez, maga sem érti, és maga sem ismer saját magára.

Miért is jut eszembe ez augusztus 20. után egy nappal?

Mert a tegnapi ünnepségek kapcsán is oly nagyon szembeötlő. A nemzeti oldal örül, aki meg nem itt van, nem ezen a térfélen, az nem tud örülni. Az keresi a kákán a csomót. Az boldog, ha valamibe beleköthet. Mert az ünnepséget az Orbánék rendezték, tehát valami támadhatót keresni kell, különben oda a hétvége, és nincsen boldogság.

Szerintem a tűzijáték gyönyörű volt. Minden túlzás nélkül. De van, aki nem tud örülni, mert nem akar. Főleg a hatalmas világító kereszt miatt.

A „mindenkit szeretni kell és elfogadni” szövegre hivatkozó muszlim hódítás pártolók és LMBTQ szálláscsinálók idegesek voltak. Ha nagyon feszegetnénk, hogy miért, a legtöbb nem tudna válaszolni. Mit is mondhatna? Miért zavarja végül is a kereszt? Mi baja vele? Mert vallás? A burka gondolom nem zavarja. Mert hagyomány? Azt azért talán mégsem merné egyik sem nyíltan kijelenteni, hogy a hagyomány rossz. Ilyeneket egy kisember nem mond. Ilyesmihez világhíres haladó filozófusnak és egyetemi tanárnak kell lenni.

Így aztán puffog, hogy giccs, meg sok pénzbe kerül, de odáig önmaga előtt sem jut el, hogy bevallja: Azért haragszik a tűzijátékra, és a nemzeti szimbólumok emlegetésére, meg a keresztre, mert az ő sajtója azt mondja, és az ő köreiben ezt így szokták. Ez egyfajta pavlovi reflex. 1100 év meg kereszt = fúj.

Ja, igen. Magyarkodás. Nos, normális ember a saját múltját ünnepli, nem a másét. Ahogy a saját születésnapodon ünnepelsz, nem a szomszéd utcában lakó Marika nénién. És a családodat köszöntöd fel, és a családodnak veszel ajándékot, nem egy idegennek.

„Jobbra tarts vagy balra hajts

Nem mindegy, hogy épp mit akarsz

Nincs középút nézzél szét,

felszedték az út közepét!”

Nagyferóra is haragszanak ismét. Szegényre állandóan haragszanak. Pedig semmi különöst nem csinál, csak tiszteletlen azokkal a dolgokkal, amiket illik szeretni, és amiket a pofánkba tolnak. Ezt csinálta 1978-ban is, meg most is.

Ja, hogy most nem bőrnadrágban, ordítva, és eltűntek a zenéjéből azok a fura disszonáns ízek és felkavaró indulatok? Hát, de könyörgöm, 70 éves! Nem lehet dühös fiatal.

„Feró már nem olyan, mint régen.” Ezt annyi helyen látom. Írják, megírják, nyilatkozzák, kommentelik.

Ilyenkor úgy megkérdezném az illetőtől: Miért, te olyan vagy? Te baboskendővel, és Jeee-kiáltással mész a munkahelyedre? Dehogy. Mert, ha megteszed, kirúgnak a raktárosi állásodból, vagy összehúzza a szemöldökét a főnöknő a hivatalban. Majd bolond lesz kockáztatni.

Persze az igazat magának sem ismeri be semelyik: Feró azért rossz, mert Orbán áll mellette a fényképen. Pont. Ha pride felvonuló lenne, imádnák!