Soha, de tényleg soha az életemben tudtam elképzelni olyan helyzetet, hogy mondjuk nincs koncert, fesztivál, buli vagy azok a megszokott dolgok. Úgy nőttem fel, úgy szocializálódtam, hogyha időm és lehetőségem engedte, akkor elmentem a kedvenc zenekaraim előadásaira és ott jól éreztem magam.

A koronavírus járvány megmutatta, hogy a megszokott, évtizedek óta működő életünk törékeny. A pandémia mindent felülírt. Az élet legfontosabb szabálya maga az élet lett. Nyilvánvalóan egy teljesen ismeretlen betegség esetén – ami az egész világot teljesen új kihívások elé állítja – nem az a legfontosabb, hogy milyen szórakozási lehetőségeink vannak.

Ugyanakkor az elmúlt egy-másfél év borzalmai után a jelenlegi időszak (legalábbis Magyarországon) teljesen ugyanolyan, mint régen, a pandémia előtt volt.

A sors érdekes fintora, hogy a nagy őszi korlátosok bevezetése előtt utoljára Budapesten egy Tankcsapda koncerten voltam. Majd a szabad életünk visszanyerése után ismét egy Tankcsapda koncerten voltam először. Gondolhatja az olvasó, hogy biztos csak az ország legismertebb rock zenekarának koncertjére járok, azonban a helyzet az, hogy ugyan kevesen tudják rólam, de igazi élőzene fanatikus vagyok, aki több száz kilométert is hajlandó utazni egy-egy zenekarért. Valószínűleg azt is kevesen tudják, hiszen ritkán szoktam erről beszélni vagy írni, de hatalmas rock zene kedvelő vagyok. Emiatt fiatal koromtól kezdve amikor tehettem rock koncertekre jártam.

A minap egy nagyon jó hangulatú fonyódi rock fesztiválon, a RockBalatonon voltam. Még a szó leírása is izgalmas, még egyszer: fesztiválon jártam! Igen, az olyan hely, ahol sok ember van, akik zenét hallgatnak és eközben jól érzik magukat.

Annyira régen voltak fesztiválok, hogy valóban még magamban is újra definiálni kellett a szó jelentését.

Biztosan mindannyiunknak megvan az az érzés, amit ismerünk valahonnan, de annyira régen tapasztaltuk, hogy már elszoktunk tőle. Na, ilyenek voltak az első lépteim. Az oltásoknak köszönhetően semmiféle félelem nem volt bennem, hiszen tudtam jól, hogy nemcsak én, hanem minden körülöttem lévő ember megkapta a vakcináját. Megnyugtató érzés.

Szóval, ahogy említettem vannak béna és elcsépelt mondások, amelyek arról szólnak, hogy dolgokat akkor értékelünk igazán, amikor már nincsenek. 2019 előtt teljesen természetes volt, hogy az emberek fesztiválokra, koncertekre járnak. Azonban minden evidencia köddé tud válni néhány pillanat alatt.

Rájöttem és felismertem, hogy a szabad életünknél kevés nagyobb ajándék van. Mindannyian törekedjünk arra, hogy ez így maradjon, amelynek egyetlen megoldása van, mégpedig az oltás. Ha mindenki beoltatja magát, akkor nem kockáztatjuk a hatalmas munkával visszanyert régi-új életünket.

A koncertről? Az az igazság, hogy a Tankcsapda a kedvenc zenekarom, éppen emiatt nekem a világ legjobb bandája. És ha a világ legjobb zenekarát hosszú idő után újra láthatom, akkor mit írhatnék?

“Nekem már nem kell semmi!”