Mi másra való a hajnali ébredés, mint olvasgatásra?

Csend van, egyedüllét, gőzölgő kávé illata, szárnyalhat a gondolat, feltéve ha egy autóriasztó valahol a szomszédos utcában fel nem visít, tönkrevágva ezzel a meghitt hangulatot. Hát igen, ezek a technikai civilizáció hátrányai. De hát egy városi utcában marhabőgés meg kakaskukorékolás mégsem válthatja fel az autó zaját, bár tudom, sokan ezt szeretnék.

Hogy miért is mondom ezt?

Reggel I. Mátyás koráról és hadseregének technikai fejlettségéről olvasgatok.

Mindeközben olykor rápillantok a Facebook-oldalamra, ahol a különféle nemzeti csoportokban olvasgatom a posztokat. Derülök és bosszankodok egyszerre.

Nem, dehogy az autóriasztó felesleges egyesek szerint, hanem a hűtőszekrény, a radiátor, mindenféle hivatal és iroda, a mozi, a bevásárlóközpont, a lift, a csapvíz, szerintem a fodrász és a meleg víz is.

Adjuk el a pesti ingatlant, és húzzunk le Somogyba csirkét nevelni, mert egyrészt az a tradíciós, másrészt majd jön az összeomlás, és nem lesz csapvíz meg áram.

Kérem tisztelettel, amit az ilyen tol, az a modern. Soha olyan korábban nem volt, hogy a technikai újításokat lenézték volna.

Sem a rómaiak, sem Hunyadi Mátyás, sem Jules Verne korában.

Ezt egy másik cikkben olvasom: „A gyöngyöspatai várat ugyanis 1460-ban cseh husziták támadták, és szállták meg, a cseh Giskra emberei, Zagyvafői Andriskó és Ulrik vezetésével, kb. 600 fő lovas és szekerező gyalogos sereggel. Héderváry László egri püspök a királyt hívta segítségül. Hunyadi Mátyás Rozgonyi Sebestyént küldte a husziták ellen. Hosszú alkudozás és a zsoldosok szétszéledése után Mátyás király személyes vezetésével indult meg az ostrom. Végül a király serege első győztes csatáját itt vívta meg, július 8-án. A krónikák szerint a sikerben jelentős szerepe volt a »Csóka« ágyúnak.”

A keleti Róma annyira fontosnak érezte, hogy technikai szintje fejlett legyen, és vezető a korszakban, hogy a görögtűz titkát senkinek nem adták tovább, igazság szerint ma sem ismerjük.

Eladni a pesti lakást, és levonulni vidékre csirkét nevelni! Ez ilyen tipikus XX. századi filozófia. Ülni a városban, a villanylámpa meg a karosszék kényelmében, a roskadozó könyvespolcunk árnyékában, miközben az étteremből hozatjuk az ételt – vagy mi magunk megyünk étterembe –, és irkálni tradíciós könyveket arról, hogy a város rossz. A csirkék közt mindezt nem tehetné meg. Állattartás és mezőgazdasági munka közben nem lehet szellemi munkát végezni.

Annyira értelmetlen ez az egész. És annyira modern.

Mellesleg ahhoz, hogy a technikai civilizáció összeomoljon, egy természeti csapás kell, hogy maradjon összesen 200 ezer ember a Földön. A pestisjárvány nem nyírta ki a civilizációt, ami megölte fél Európát. Amúgy meg a csapásokból születnek gyakran a nagy újítások, lásd meteor – a tollas dínóból madár lett.

Persze olykor a háborgások ütik egymást, és nem összeilleszthetők. Mint az eke szarva mellőli tradíciós filozófia. Nézzünk két alapgondolatot.

1. A hivatali munka meg az aktatologatás nem magyar embernek való. A magyar ember menjen vidékre a normalitásba, és szkíta dohányt eregessen a lovak közt.

2. A hivatalokat, az ügyvédi és bírói testületet meg a sajtót megszállták az idegenek.
Akkor most döntsük már el, hogy mi legyen.

Egyesek belehülyülnek a normalitás hajszolásába. Ez a lehető legmodernebb betegség. Sokkalta inkább az, mint egy autóriasztó.