Pedig hát nincs itt semmi látnivaló. Nem történt más, mint az, hogy a kormány a Magyar Közlönyben is megjelentette mindazt, amit eddig jobbára nyilatkozatokban fejtett ki Brüsszel hazánknak címzett alaptalan, minden bizonyítékot nélkülöző, a jogállamiságunk létét kritizáló bírálataival kapcsolatban.

Az összegyurcsányozott politikusokat különösen a sajtószabadsággal, a médiapluralizmussal kapcsolatos passzus ütötte szíven. Hogy miért, az persze kérdéses. Ők is jól tudják ugyanis, hogy a leírtak szóról szóra igazak, ám ha elismernék, akkor nem lehetne gerjeszteni a műbalhét, nem volna újabb ürügy arra, hogy dagasszák a gyűlöletet. Nézzük az ominózus 7. pontot a sajtóról. „A Kormány rögzíti, hogy az Európai Bizottság értékelésével ellentétben Magyarországon valódi pluralizmus érvényesül a médiában. A baloldali és liberális médiacsatornák által nagymértékben uralt nyugat-európai médiakörnyezettel ellentétben a magyar viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mivel minden politikai nézet és irányzat eljuthat a nyilvánossághoz.”

Vágó István, az egykori Favágók együttes basszusgitárosa, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja nem vacakolt. Egyenesen röhejnek nevezte az ATV-ben a kormányhatározatot. Abban a két-három órában egyébként nagyot ment a csatorna a sajtópluralizmus gyalázásában. Lukács László György jobbikos országgyűlési képviselő például így fogalmazott: „Ellentétben azzal, amit a kormány állít, Magyarországon nem hiszem, hogy a média olyan jó helyzetben lenne, és annyira plurális lenne, amilyennek beállítják.” Nem hiszi, de állítja. Bizonyíték pedig nuku.

Örsi Gergely, a II. kerület MSZP-s polgármestere pedig ezt mondta: „Attól várják, hogy a magyar sajtó helyzete javuljon, hogy ez a pluralizmus ténylegesen megvalósuljon, vagy ők komolyan így gondolják, akkor az a baj. Vagy pedig úgy gondolják, hogy egy közlönyben megjelentetett kormányhatározattal ez az egész ügy el van intézve.” Örsi is tagadja tehát a sajtószabadságot, a médiapluralizmust, mondandójához azonban éppúgy képtelen legalább egy aprócsa bizonyítkot fűzni, mint a jobbikos képviselő.

Majd jön Barkóczi Balázs, a DK szóvivője, és viccesre véve a figurát a következőkkel sózza a nézők agyát: „Kiadnak egy közleményt, hogy Magyarországon szólásszabadság van. Miért nem adnak ki arról, hogy nincs benzinár-emelkedés, nincs infláció, nem ment fel a hús ára?” Ugye, milyen vicces? Az például véletlenül sem jut Barkóczi eszébe, hogy hazug állításokra Őszöd óta éppen a főnökének, Gyurcsány Ferencnek van szabadalma. Schiffer András a napokban utalt rá, hogy a DK-nak és a balliberális pártoknak rinocéroszbőr van a képén.

Idemásolok egy adatsort a Médianéző Központ tavaly októberi felméréséből.

„2010-ben 33 balliberális médium működött Magyarországon, 2020-ra 48-ra emelkedett a számuk: mindössze 4 ilyen médium szűnt meg, miközben 19 új jött létre.” Hát ennyire nincs médiapluralizmus Magyarországon.

Milyen egyszerű lenne az élet, ha például Brüsszelben a jogállamisági jelentés készítői legalább egy kicsit igényesebbek lennének. Hiteles adatokat is figyelembe vennének, nem csak az általuk, illetve Soros által fizetett civil szervezetek jelentéseit. Nem lenne semmi alaptalan és folyamatos politikai támadás, semmi forrásmegvonás, csak az alapszerződések betartása alapján menne minden szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ez azonban egyelőre sajnos álom. A nagykönyvet ugyanis mindig mi tesszük a brüsszeliták orra alá, akik ettől persze még idegesebbek lesznek, még intenzívebben áskálódnak ellenünk, Gyurcsányék hathatós segítségével. Ezért kell a nemzeti konzultáció, hogy a fontos ügyek mögötti népakarat ereje támogassa a kormányt a sikeres kardforgatásban.

Ezek után a kérdés mindössze annyi, vajon miről beszélgetnének az ellenzéki tévéműsorok meghívott vendégei hosszú órákon át, ha ők is tiszteletben tartanák a valóságot. Gyanítom, rövid, karcsú műsorocskák készülnének.