Magyarország mindenkié
2021.07.27. 12:10
„Először voltam a pride felvonuláson és remekül éreztem magam, az pedig megtiszteltetés volt, hogy egy nagyon fontos üzenetet tarthattam magam előtt neves politikus társaimmal.”
Ezt a fennkölt szöveget Bereczki Miklós jobbikos politikus oldaláról másoltam. (A szöveg mellett egy kis helyes szivárványos emoji látható, mert az kell, anélkül nem toleráns ma már az ember, és nem európai.) A fotón megfigyelhetjük, amint Miklós, aki annak a pártnak az embere, amely a megalakulása óta képtelen volt legalább egyetlen éven át ugyanazt mondani, pár alakkal tart egy molinót, amelyen a következő szöveg olvasható: „Budapest mindenkié”.
Mellesleg ez a gondolat nem csak molinókon meg jelmondatokban jelenik meg. Márky-Zay Péter, Hadházy Ákos, Lukácsi Katalin – tehát csupa gyakorlati hasznosságban élen járó illető – egyfajta agit-prop mozgalmat is buherált a gondolat köré. A Wikipédia ezt írja:
„A Mindenki Magyarországa Mozgalom 2018-ban alakult mozgalom, melynek első célja az volt, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egy hiteles polgármesterjelölt és őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát.”
Minden településen egy hiteles polgármesterjelölt. „Hiteles.” Ühüm.
Étteremben: „Tisztelt uram, mit hozhatok önnek a kínálatunkból ebédre?” „Nézze, hozzon nekem valami finomat!” Lemezboltban: „Jó napot! Szeretnék vásárolni valami jó zenét!”
A fényképen közvetlenül Bereczki Miklós mellett Niedermüller Péter vonul, és fogdossa azt a sárga rongyot, amiből ha másra nem is, de arra mindenképp következtethetünk, hogy ez a jelmondat mindenkié. Másképp fogalmazva, az összesé. Az összes haladóé és az összes ellenzékié. Az övéké!
„A DK odavetítette a brüsszeli Fidesz-iroda falára, hogy HUNGARY IS NOT ORBÁN!” – írja a 444.hu nevezetű ellenzéki propagandafelület. „A DK posztja szerint péntek este e ház falára világították oda, hogy Magyarország nem Orbán. Nem hagyjuk, hogy Magyarországot és a magyar embereket Orbánnal vagy a Fidesz kirekesztő, vállalhatatlan politikai nézeteivel azonosítsák!”
Az ember meg csak vakarja a fejét, és nem érti, hogy jön ki az a matek, hogy a kétharmaddal megválasztott kormány nem Magyarország, de a törpe kisebbség szivárványos vonulása maga az ország. Tehát Magyarország az LMBTQ-é.
Még tavasszal történt, hogy a Soros György által támogatott álcivil szervezet, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) azt javasolta, hogy hazánkban a migránsok kapjanak elsőbbséget az oltásnál. A Telex nevezetű „független” hírportál megpróbálta mosdatni a szennyest, de amint Kocsis Máté rámutatott: a TASZ levelének „7. oldalán kibújik a szög a zsákból. Tételesen felsorolják, hogy kiknek kellene szerintük elsőbbséget (elsőbbséget!) adni az oltásoknál.” Ebből is látszik, hogy Magyarország a haladók szerint a migránsoké.
„Brüsszelnek nem tetszik a kormány energiahatékonysági programja, de nem tud mit tenni.” (444.hu) „Nem tetszik Brüsszelnek, hogy Orbán Viktor megnyirbálná az Európai Parlament jogköreit.” (Alfahír) „Brüsszelnek nem tetszik a magyar rezsicsökkentés.” (Népszava) „Nem tetszik Brüsszelnek a földtörvény.” (Népszava)
Az ember bárhova kattint a haladó sajtóban, ilyen és ehhez hasonló címekre bukkan, s mindegyikből kitűnik, hogy Brüsszel jó, és amit mond, az parancs, Orbán meg rossz, és engedetlenül pattog. „Brüsszelnek nem tetszik a magyar mobilfizetési rendszer.” „Brüsszelnek nem tetszik a túlóratörvény.” „Nem tetszik Brüsszelnek a magyar határzár.” „Brüsszelnek nem tetszik annyira a Szép-kártya.” Stb.
Tehát leegyszerűsítve így is mondhatnánk: Magyarország Brüsszelé.
Láthatjuk, az ellenzék szerint Magyarország a migránsoké. Magyarország az LMBTQ-é, Magyarország Brüsszelé.
Magyarország mindenkié!
De azt, hogy a lakásom mindenkié, a bankszámlám mindenkié, az autóm mindenkié, a feleségem mindenkié vagy hogy a söröm mindenkié, azt egyik sem mondaná soha!