Kósáné szerint a látszatra is ügyelni kell. Sőt, arra kell igazán. Cseh Katalin is tudja már, hogy ha annak idején marad a kaptafánál, azaz a sztetoszkópnál és szikénél vagy a nyomdánál, aligha szaporodnak ilyen gyors ütemben a gondjai. Kevesebben köszörülnék rajta a nyelvüket, ha nem harcos amazon módjára veti bele magát a budapesti olimpia megfúrását szorgalmazó akciókba, és tükörbe néz – vagy alaposabban a cége által benyújtott pályázati anyagokba –, mielőtt habzó szájjal folyvást az uniós támogatások megvonását követeli hazánktól. Na persze, ő már felvette a neki járó apanázst. Mindenesetre a korábban általa megszemélyesíteni kívánt üldözött, csak a mások boldogulásáért élő, munkálkodó fiatal politikus képére kiterjedt méretű légypiszok került. Amit elég nehéz lesz eltávolítani. Bár az is lehet, hogy a jól bevált, klasszikus baloldali mondással riposztozik, és a vádakra csak annyit reagál: na és?

kiderült, hogy a Cseh Katalin által vezetett cég uniós támogatásra pályázott egy olyan projekttel, amely a benyújtott dokumentumok szerint a magyar olimpiai pályázat sikerre vitelében is segítséget nyújthatott volna. Alig harminc nappal a Momentum olimpiaellenes aláírásgyűjtésének rajtja előtt.

Persze az ő feje sem káptalan, bokros teendői közepette nem tudta átlátni az ügyvezetése alatt álló cég szürke hétköznapjait. Nyilván a magyar jogállamiság és a hazai LMBTQ-közösség sanyarú helyzetével kapcsolatos elemzéseket fogalmazott, vagy éppen a botmixerek alternatív felhasználási lehetőségeit kutatta. Egyszerűen nem futotta drága idejéből csip-csup uniós pályázati ügyekre.