Eltűnt a lábtörlőm a lépcsőházból!

Ez már több a soknál. Ebben a házban nincs közbiztonság. Ebben a házban balkáni állapotok uralkodnak. Olyan állapotok, amik csak Azerbajdzsán, Bahrein, Marokkó, Szaúd-Arábia, vagy az Egyesül Arab Emírségek lépcsőházaiban lehetséges. Ha egyáltalán lehetséges, de nálunk, szerintem rosszabb.

Ebben a házban – mióta Havlicek a közös képviselő – botrányos esetek vannak.

A biciklitárolóval kezdődött az egész. A biciklitárolóval, aminek az ajtaja mögül eltűnt egy szánkó. Nem tudni pontosan, hogy ki vitte el, elvitték-e, vagy, hogy egyáltalán volt-e ott korábban szánkó, de sokan gyanakodnak a közös képviselőre, Havlicekre.

Müller úr – a második emelet hatból – panaszt is tett, de ez a Havlicek egy diktátor. Félelemkeltő, diktatórikus eszközöket alkalmaz, aminek a megfélemlítés és az elhallgattatás is a része. Nem tudni pontosan, hogy mi történt, de amikor a patikusné jött haza a piacról, Müller úr ott feküdt a földön, és jajgatott: „Ne üssön, közös képviselő úr, félek!” Ezt kiabálta Müller úr, és a lábával rugdalódzott, meg a tarkójára tette a kezét.

Havliceket, a közös képviselőt senki nem látta arrafelé ugyan, de sokan úgy gondolják, hogy megüthette diktatórikusan és elnyomásilag Müller urat, aki azért feküdt a földön és jajgatott. Félt.

Sokan félnek ebben a házban. Mondják itt-ott. Egyesek, de mások is hallották ezt valakiktől, akik beszélik. Mióta Havlicek a közös képviselő, megnövekedett a félelem itt, és sok a gyanús dolog, amik aggodalomra adhatnak okot.

A kerületi lapban is lejött egy cikk a közös képviselő dolgairól. „Diktatúra a Pacsirta út 22/A lépcsőházában?” Ez volt a címe.

A cikket Horváth úr jegyezte, aki majdnem közös képviselő lett legutóbb, legalábbis indult a tisztségért, csak a lakógyűlés leszavazta, és megválasztotta kétharmaddal Havliceket. Egyesek szerint ez rossz döntés volt, és azóta van félelem a lépcsőházban, meg azóta vannak diktatórikus eszközök, és azóta történnek – állítólag – gyanús visszaélések és lehet, hogy törvénytelen dolgok, gondolok itt például erre a szánkó ügyre, ami lehet, hogy eltűnt.

Vagy ott volt az udvari világítás, amihez a társasház megvásárolta az új égőket, amik aztán lehet, hogy eltűntek, lehet, hogy valaki lenyúlta és hazavitte őket, ez több, mint gyanú, mert a közös képviselő lakásában azóta is ég a lámpa, ezt bárki megállapíthatja, aki odaáll este az ablaka alá.

Épp ezért gondolják itt egyesek, hogy elképzelhető, hogy lehet, hogy esetleg hazavitte, és becsavarta azokat magánál a saját lámpájába.

És ez minden határon túlmegy, ilyesmi, csak Azerbajdzsán, Bahrein, Marokkó, Szaúd-Arábia, vagy az Egyesül Arab Emírségek lépcsőházaiban lehetséges. Ha lehetséges.

Szóval a cikket a kerületi lapba Horváth úr írta, de nem hiszem, hogy ez összefüggésben lenne azzal, hogy ő is indult, és közös képviselő akart lenni, de leszavazták.

És akkor most itt van ez a lábtörlő ügy is. Eltűnt. Valószínűnek látszik, hogy elvitték valakik, nem tudni, hogy kik, de nincs kizárva, hogy Havlicek vagy az emberei tehették esetleg.

Szörnyű így élni. ilyesmi, csak Azerbajdzsán, Bahrein, Marokkó, Szaúd-Arábia, vagy az Egyesül Arab Emírségek lépcsőházaiban lehetséges, vagy esetleg a Rozmaring utca 4/B-ben.

Terjed a félelem a házban. És a Horváth úr cikke csak olaj volt a tűzre, bár néhány embernek talán felnyitotta a szemét.

„Azt nem tudjuk még – írta Horváth úr a Diktatúra a lépcsőházban c. cikkében -, hogy Havlivek úr szervezte-e a villanyégők lenyúlását, de az valószínűnek látszik, hogy a Havlicek esetleg talán ellophatta a köztulajdont, és nincs kizárva, hogy saját maga céljaira használta fel.„

Kész szerencse, hogy vannak ilyen független hangok is a közéletben. Nem is tudom, miféle világ lenne nélkülük.