2021. június 19-én délután háromnegyed 4-kor egy ország, a Kárpát-medence és a világ magyarsága egyszerre üvöltötte azt, hogy gól. Fiola Attila franciák ellen szerzett óriási gólját a Puskás Arénában átélni több mint felemelő érzés volt. Lassan egy hónapja történt, de ebben a pillanatban is kiráz a hideg, hogyha rá gondolok. Egy gól, amelytől (majdnem) minden magyar ember úgy érezte magát, mintha az egész Eb-t nyertük volna meg.

Véget ért az Európa-bajnokság, sajnos az a tapasztalatom, hogy ezek a nagyszerű események egyre gyorsabban fejeződnek be. Most néztük a nyitómeccset, de már vége is az egész tornának. Ez az Eb különlegesebb volt, mint az eddigiek közül bármelyik. A részben hazai rendezésű versenyen Magyarország válogatottja is játszott. Őszinte leszek, soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer magyar csapatnak szurkolhatok Budapesten egy nemzetközi labdarúgó kupán.

Megtörtént, és úgy hiszem, egy életben egy ilyen van. Nem, itt nem arra gondolok, hogy egyszer jutunk ki, hiszen biztos vagyok benne, hogy innentől kezdve ez a magyar csapat minden Eb-n ott lesz, ugyanakkor arra már nem látok sok esélyt, hogy újra rendeznek közös (többországos) versenyt. De ki tudja? Ahogy az előbb említett élményem mutatta, bármi megtörténhet.

Na, de miért lennénk mi az igazi győztesek, miközben még a csoportunkból sem jutottunk tovább?

Azok a szurkolói vonulások, a magyar zászlók és címeres mezek, a világ legjobb stadionjában a világ legjobb drukkerei, Fiola Attila gólja, a harcos magyar csapat, a küzdelmet soha fel nem adó, győztes mentalitás, München, németek, Szalai Ádám és Schäfer András gólja, amikor a világsztárok húzzák az időt, nehogy még egy gólt kapjanak. Magyarként büszke magyarnak lenni.

Azért vagyunk mi az igazi győztesek, mert ezekkel az élményekkel gazdagodott a nemzetünk. Azért vagyunk mi az igazi nyertesek, mert a legtöbben már a sorsolás után lesajnáltak minket, és annyit mondtak, hogy legalább megvan a pofozózsák. A magyar csapat többé már nem az a magyar csapat, amely hosszú évekig volt.

Azért vagyunk mi az igazi győztesek, mert úgy tudunk magyar válogatottmérkőzést nézni, hogy közben nincs gyomorgörcsünk, hogy éppen melyik pékekből álló, lakatlan szigeteki ország ver el minket.

Azért vagyunk mi az igazi győztesek, mert a mostani magyar válogatott tudja és elhiszi magáról, hogy győztes.

Azért vagyunk mi az igazi győztesek, mert felhelyeztük magunkat a világ térképére, minden szempontból. Budapest a futball fővárosa volt két hétig, mindenki a magyar fővárosról és csapatról beszélt.

Tudom, hogy még most is van igény a kishitűségre, a más majd megoldja vagy inkább megmondja helyettünk mentalitásra, de azért vagyunk mi az igazi győztesek, mert a magyar társadalom jelentős része leküzdötte ezt az állandó pesszimizmust.

Akiknek pedig ez a közös élmény is kevés volt ahhoz, hogy végre büszke magyar emberek legyenek, azok, úgy hiszem, menthetetlenek, tehát nem is érdemes velük foglalkozni.