Ebbe ugyebár, nehéz belekötni, hiszen én megmondtam előre, és különben is, Dodonában OKJ-s tanfolyamon sajátítottam el a jósszakma mesterfogásait. Aztán győzne a jobbik énem és alaposabban megvizsgálnám az oddsokat. Tuti hazai győzelemre nem érdemes fogadni, már csak azért sem, mert keveset fizet. Igaz, a korábbi EU-Magyarország hetes cikkelyt ragozó rangadókon sem adtak sok esélyt a mieinknek. Nem egyszer már nyolcat is ránk számoltak, de üggyel, bajjal, komoly erőfeszítéseket téve, a stadionon kívül rekedt – vagy rekesztett? – közönség hangos ovációjától kísérve mégis talpra álltunk. Nehezen, persze, hogy nehezen, de azért nem lehetetlen a küldetés. Jó példának ott van az 1999-es Bajnokok Ligája-döntő, amikor Isztambulban a 91. percben még a Bayern München vezetett, mégis a Manchester United nyert. Szóval fel lehet állni a padlóról.

Néhányszor már sikerült, pedig a Tavares, Sargentini, Verhofstadt támadósort kellett és kell semlegesíteni. Az is ellenünk szól, hogy Brüsszelben még nincs videóbíró, és egy kicsit lejt a pálya – nem felénk. De így százszor értékesebb a győzelem. S különben is, idegenben a döntetlen is jó.

A továbbjutásról pedig a hosszabbítás dönt.