Először szeretnék köszönetet mondani a magyar válogatott labdarúgóinak, hiszen nemzetegyesítő „munkát” végeztek.

Vasárnap véget ért az utazás, minden szempontból. Emlékszünk a múlt szerdai, németek elleni meccsre. Nagyon kicsin múlt, hogy ez az írás most ne a búcsúról, hanem a nyolcaddöntőről szóljon. A magyar csapat varázsolt, és a kiesés ellenére is örök emléket hagyott az emberekben.

Vasárnap lejátszották az utolsó mérkőzést a Puskás Arénában. A csehek elverték a hollandokat. A csehek és a hollandok is láthatóan jól érezték magukat Magyarországon. Itt szabadon vonulhattak, szórakozhattak. Nem volt vegzálás a hivatalos szervek részéről, és rohamrendőri sorfal sem. A diktatúrázó nyugat-európaiak életük során először végre találkozhattak azzal, hogy milyen valójában az európai demokrácia. Sokat beszélgettem a hollandokkal, akik stadionunkat és fővárosunkat látva csak ámultak. Nem gondolták, hogy Magyarország ilyen. Pedig de – jeleztem nekik.

Büszke voltam a hazámra a vendégek előtt is, és büszke voltam magyarságomra amiatt is, amit a labdarúgóink tettek értünk.

Hazaszeretet. Az első szó, amely eszembe jut a jelenlegi magyar válogatottról. Érződik, hogy a csapat tagjai bármit megtennének az országukért. Ez a mentalitás már nem az a mentalitás, ami egy évtizeddel ezelőtt volt. Említhetném a küzdelmet, a tüzet, az akarást és a tudást, de úgy hiszem, ennél sokkal árulkodóbb valami más, ami apróságnak tűnhet, de mégsem az.

A korábbi meccseket már elvesztettük a kezdő sípszó előtt. Igen, a himnuszok éneklésénél (pontosabban nem éneklésénél) vesztettünk. Emlékezzen a kedves olvasó! A kishitűség megtestesülése volt, hogy a korábbi válogatottak nem vagy alig énekelték a himnuszt.

Mára ez teljesen megváltozott. A magyar csapat tagjai egymást átkarolva, szívükből éneklik a himnuszt. Minden alkalommal felemelő hallgatni, együtt énekelni velük.

A megfigyelésemet alátámasztó nemzetközi példaként Olaszországot említeném. Az olasz csapat már a himnuszok éneklésénél megnyeri a meccset. Higyjétek el! Rengeteget számít. A foci nemcsak a technikai tudás, hanem a szív és lélek sportja. Ha akarod, nyerni fogsz.

Hazaszeretet. Az elmúlt két hét legfontosabb útravalója a hazaszeretet. Nemzeti színekbe öltözött az egész ország, és együtt éltünk át rengeteg nagy pillanatot. Maradjon ebből a hazaszeretetből a következő ünnepig.

Tudom, hogy sokan próbálják lejáratni a magyarságot „magyarként”, de ezekkel az emberekkel nem érdemes foglalkozni. Aki nem tud a saját hazája sikerének örülni, annak az nem a hazája.