A foci mindig is szorosan kapcsolódott a politikához, de azért sikerült megtartani az egyensúlyt, hogy inkább a sportról szóljon egy meccs vagy egy bajnokság, a politikáról csak tudtuk, hogy ott van, de sikerült láthatatlanul a háttérben maradnia. Eddig. Olyan, mintha az idei Eb-nek semmi köze nem lenne a focihoz, a politikai jelképek vették át az irányítást.

Látszólag minden a tiszteletről és a toleranciáról szól: szivárvány és térdelés. Pedig hazugság az egész.

A szivárványt ünneplők olyanok, mint a cukrosbácsik: édes mosollyal csábítják a naivakat, hogy kedvükre erőszakolják le torkukon az ideológiájukat. A térdelés pedig ügyes kis szimbólum, csak semmi köze nincs az egyenrangúsághoz. Kézfogással is kezdődhetnének a meccsek, ha a cél az lett volna, hogy az egyenrangúságot, a kölcsönösséget és a tiszteletet ünnepeljék, de nem. Az ideológia azt akarja, hogy térdeljenek előtte.

Aki nem térdel, azt pedig kiközösítik.