Olvasom a sok háborgót, a trendekre felülő álszenteket, a fotelhuszárokat meg az elfogadásukban másokat kirekesztőket. És bár egymást érik az értelmetlenebbnél értelmetlenebb érvek, az említettek egy dologban mind egyetértenek, ez pedig a szégyen.

Ha rendes ember vagy – tudod, az a jó gyerek –, és magyarnak születtél, akkor szégyenkezel. Ha nem, akkor szégyentelen vagy, és amúgy is, miért nem?

Szégyelld magad, amiért a világi LMBTQ-lobbival szembemenő törvényt fogadott el az országod, szégyelld magad, amiért nyáron nem jársz szivárványos papucsban, és a Pride-ra sem akarsz kimenni.

Szégyelld magad, amiért a csúnya, gonosz országod nem akar befogadni a világ távoli pontjáról illegálisan érkező bevándorlókat.

Szégyelld magad, amiért neked nem téma a faji kérdés, nem térdelsz le idegen kultúrák előtt.

Szégyelld magad, hogy magyar vagy, hogy jobban megdobban a szíved, amikor a piros-fehér-zöld zászlót látod, mint amikor a szivárványosat, és szégyelld magad, amiért a határon túli magyarság sorsát égetőbb kérdésnek tartod, mint bármely más ország helyzetét.

Ja, és szégyelld magad, hogy atomenergiát használsz, meg hogy a műanyag szívószálakat is csak most vonták ki a forgalomból.

A haladók szerint ennyi mindent kellene éreznem egyszerre, de ha ezt összeadjuk, az annyira sok, hogy egy átlagember összeroppan alatta. Úgyhogy eldöntöttem, feladom, és egy fikarcnyit sem fogom szégyellni magam amiatt, hogy magyar vagyok.

Mert az elfogadás egy belső folyamat, nem egy kikövetelt szabályrendszer. És mert a kisebbség sosem határozhatja meg a többséget.

Mert Afrika kizsákmányolásához és az ottani emberek meghurcolásához a magyaroknak annyi közük van, mint a jegesmedvéknek a szavannákhoz.

Mert a faji kérdésekkel legtöbbször nem is foglalkozunk, mi is egy kevert nép vagyunk, évszázadok óta élnek köztünk cigányok, svábok, szlávok és még sorolhatnám, de minden generációnak természetes volt, hogy ült az osztályban valaki, akiben talán több idegen vér csörgedezett.

Mert bármilyen furcsa, de az atomenergia az egyik legtisztább és legkörnyezetkímélőbb energia, és mert az unió országai közül hazánknak és a Kárpát-medence országainak az egyik legalacsonyabb az egy főre eső ökológiai lábnyoma. Ja, és nem mi szemeteljük tele a tengereket, sodrunk a kihalás szélére állatfajokat, vagy éppen irtjuk az őserdőt, csak hogy legyen elég pálmazsír a Nutellához.

Az indokokat a végtelenségig sorolhatnám, de teljesen felesleges. Mert hogy milyen büszke magyarnak lenni, azt nem tudni, hanem érezni kell...